Szerző: Határátkelő
2018.05.24.
Aligha lehet kérdés, hogy a határátkelésnek (mint oly sok minden másnak, természetesen) komoly hatása van az ember önértékelésére. Még pontosabban arra, mennyire látja tisztán önmagát, mennyire biztos saját magában. Ezt vizsgálta az a tudóscsoport is, melynek tanulmánya (illetve annak összegzése) a Harvard Business Review-ban jelent meg, és amit most megpróbálok röviden visszaadni.
A tanulmány öt szerzője között egészen érdekes személyiségek is vannak, mint például Adam Hajo, akiről elsőre biztosra vettem, hogy magyar származású, ami persze nincs kizárva, noha ő így ír magáról: „Négy nagyszülőm négy különböző országból származik, így én negyedrészt japán, negyedrészt dél-koreai, negyedrészt francia és negyedrészt német vagyok. Ennek ellenére mindenki szerint leginkább nagyon-nagyon német vagyok”.
Ez csak azért érdekes, mert a szerzők mindegyike élt hosszabb-rövidebb ideig külföldön, így saját tapasztalattal is rendelkeznek arról, mit jelent határátkelőnek lenni. (Ha már itt tartunk Adam Hajo az Egyesült Államokban található Houston egyik egyetemén, a Rice University-n vendégprofesszor.)
Na, de lássuk, mit írnak az okos emberek (hogy aztán majd ti meg jól megírjátok, egyetértetek-e velük)!
Másfajta átmeneti időszak
A tanulmány szerint az önértékelés tisztaságának rengeteg előnye van, ilyen a pszichológiai jólét, a stressztűrő képesség, a jobb munkahelyi teljesítmény. Ugyanakkor több tanulmány is kimutatta, hogy az átmeneti időszakok (például egy munkahelyváltás, vagy egy magánéleti változás) jellemzően megzavarják az önértékelés tisztaságát.
„Viszont mind az ötünk élt már külföldön (vagy most is ott él), és mindannyian úgy éreztük, hogy ennek eredményeképp világosabb képet kaptunk arról, kik is vagyunk valójában. Így aztán elgondolkodtunk, hogy vajon a határátkelés olyan egyedi átmeneti tapasztalat lehet-e, ami a többivel ellentétben tisztábbá teszi az önértékelést” – írták a tanulmány szerzői.
Így aztán nekiálltak és hat különböző kutatás keretében, összesen 1874 résztvevő bevonásával megpróbálták igazolni tézisüket. Az első esetben 296 embert szedtek össze, akik fele élt már legalább három hónapot külföldön, míg a másik fele még soha.
Velük kitöltettek egy olyan tesztet, amiben olyan megállapítások szerepeltek, mint hogy „Általában véve tisztában vagyok azzal, ki és mi vagyok”, vagy „Ritkán tapasztalok konfliktust személyiségem különböző részei között”. Azt találták, hogy azok, akik már éltek (vagy élnek) külföldön, világosabban látják önmagukat, mint azok, akik nem.
Aminek persze oka lehet az is, hogy azok, akik belevágnak a külföldi életbe, már eleve jobb önismerettel rendelkeznek, mint a többiek. Ezt kizárandó, a második kutatásban 136 külföldi tapasztalattal rendelkező embert hasonlítottak 125 olyannal, aki konkrét lépéseket tette a határátkelés felé (például jelentkezett külföldi egyetemre, vagy munkahelyén kilátásban volt neki egy külföldi hosszabb kiküldetés), de még nem lépte meg a dolgot.
Emellett természetesen figyelembe vettek még egy csomó más dolgot (kor, nem, családi állapot, személyiségjegyek, stb., ebbe most nem mennék bele), de ebben az esetben is az lett a végeredmény, hogy a határátkelők pontosabban látják önmagukat, mint a másik csoport tagjai...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.