Szerző: BOKROS LAJOS
2018.05.17.
Magyarország számára a nemzetközi devizapiac irányadó. Tetszik, nem tetszik, ott nem mi fújjuk a passzátszelet. Jobb lenne tehát okos lépésekkel alkalmazkodni a változó világgazdasági helyzethez (növekvő olajár, erősödő dollár, stb.).
De mi van akkor, ha egy ország jegybankja nem érti, hogy mi folyik a világban? Nyilván az, hogy nem képes a változásokhoz alkalmazkodni. Áll karbafont kézzel és meredten nézi, ahogy a világpiac a magyar munkát gyorsan leértékeli.
Nincs eurónk. Több mint bűn, óriási hiba.
„Pártunk és kormányunk” bambán büszke arra, hogy nem vezette be a közös pénzt. Pedig az most védene bennünket a romlástól. Mekkora veszteség, hogy a mindenkori magyar kormányok csaknem húsz éve a szegényedést választják!
Ha az MNB meg akarja állítani a forint látványos romlását, akkor két dolgot tehet: a devizatartalékok egy részének eladásával fékezi az árfolyam romlását, vagy a jegybanki alapkamat felemelésével vonzóbbá teszi a hazai pénzügyi befektetéseket, így végső soron a forintot is.
Az első megoldás nem jó, mert előbb-utóbb elfogynak a devizatartalékok. Ezt a devizapiac is tudja, ilyenkor rendszerint még hevesebb támadás indul meg egy gyengülő valuta ellen. Ördögi kör, önbeteljesítő prófécia, gyors bukással.
A másik megoldás sokkal jobb, de nincs ingyen. A kamatok növekedése fékezheti a leértékelődést, megerősítheti a forintot és enyhítheti az inflációs nyomást, de lassítja a növekedést. Márpedig ez a kormány hajszolja a növekedést. Minden áron. És közben azt hiszi, hogy ennek nincs ára...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.