Szerző: SZELE TAMÁS
2018.05.30.
– Jó napot, Hacsek, hova-hova azzal a sok virággal?
– Tudja, születésnap lesz.
– Az anyósáé?
– Dehogy az övé, miből gondolja?
– Abból, hogy nem csokorba kötötte a virágot, hanem koszorúba.
– Hagyjon békén, maga aszfaltorchidea, Orbán Viktor születésnapját ünneplem!
– És neki viszi a koszorút?
– Neki hát. A győzteseknek koszorú jár.
– Nem tudom, utoljára a Fiumei útra vittem ilyesmit úttörő koromban, a munkásmozgalmi Panteonba, de ha maga kiviszi a Cinege utcába is…
– Jellemző. Maga dekadens csökevény, maga úttörő volt!
– Miért, maga nem?
– Én is, de én másképp. Én belülről bomlasztottam.
– Hogyan?
– Hamisan énekeltem a Mintamókust és nem tartottam meg Pávlik Morozov születésnapját.
– De az Orbánét megtartja. Mondja, nincs magában semmi jóérzés? Ott az a szép koszorú, ká anyósa úgy örülne neki…
– Ká anyósom, özvegy Falklandné Malvinka is sokat köszönhet Orbán Viktornak, vegye tudomásul!
– Na, ne mondja. És mit?
– Levette a válláról a terheket.
– Hogyan?
– Hát először is, nem kellett többet foglalkoznia a nyugdíjpénztári megtakarításával, miután kölcsönvette az állam.
– Milyen igaz. Avval a sok pénzzel csak a gond van.
– Aztán nem kellett bejárnia már a trafikba sem.
– Kedves anyósának trafikja volt?
– Igen, még a muhipusztai vereség után kapta, mint hadirokkant.
– Nem akarom tudni, hogy sikerült Malvinka néninek megrokkanni Muhinál.
– Végül meggyógyította.
– Ja, mint a nyugdíjpénztárakat, kézrátétellel?
– Tessék?
– Én úgy gondolom, a nyugdíjpénztárak betegek lehettek, de Orbán, mint jobb francia királyok, rájuk tette a kezét és attól meggyógyultak.
– Nem, basszus, maga sorosbetyár, maga álombakó, hanem felülvizsgáltatta egy bizottsággal, és azok kimondták, hogy Malvinka néni egészséges!
– És különben?
– Különben is egészséges, Muhinál elvitte a fél farpofáját lábbal együtt egy kartácsra töltött mongol markotány, de az nem betegség.
– Nem bizony. Az egészség.
– Maga destruktív.
– Kikérem magamnak, én nem nyomozok senki után! Az a Simek. Neki van irodája, őt bérelik fel a válóperek előtt fotózni.
– Maga hülye, a Simek detektív, nem destruktív!
– Én is azt mondom. Magándestruktív.
– Én vagyok a hülye, hogy itt vitatkozom magával, ahelyett, hogy ünneplőbe öltöztetném a gondolataimat és halk orgonaszó mellett kivonulnék a Cinege utcába…
– Orgonaszó? Akkor még ma intézkednem kell.
– Miért?
– Mert szeretnék május éjszakáján letépni minden orgonát.
– Tényleg siessen, holnap már június.
– Csak remélem, hogy díszes ünneplő közönség gyűlik majd össze ezen a szent napon.
– Feltéve, hogy a szomszéd fáraó nem tiltakozik, mert akkor jön a könnygáz meg a gumibot.
– Micsoda? Maga szerint Orbán szomszédja fáraó?
– Dehogy szerintem. Az anyakönyv szerint. Ghaith Pharaonnak hívják, és a legújabb törvények alapján tiltakozhat, ha úgy érzi, zavarják a nyugalmát. Akkor pedig jönnek a készenlétiek.
– Maga hülye, Ghaith Pharaon már rég meghalt!
– Ahogy a többi fáraó is. Pedig a Ramszesz milyen jó fej volt… Meg a Tutankhamon főleg!
– Maga világ szégyene, hogy zavarhatnánk egy halott fáraót?
– Mondjuk az örök nyugalmát, kérem. Valahogy úgy képzelem, hogy ott nyugszik a Cinege utcai piramisban, be van balzsamozva, és egy szfinx áll az előtérben, mint kertitörpe.
– Magának teljesen beteges a fantáziája. Lótusz nincs?
– Dehogy nincs, ott van a fenekében, egy egész lótuszültetvény!
– És még?
– Minden napkeltekor elénekli Budaházy Edda hangján azt, hogy „Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország”.
– Lótusszal a seggében. Maga is nagy egyiptológus…
– Én szóltam, kérem. Maguk csak ne csoportosuljanak, mert megjósolhatom, hogy jön a rendőr. Még sosem hallott a fáraó átkáról?
– De hiszen mi köszönteni megyünk!
– Mondja maga. És mit csinál a ká anyósa?
– Mit csinál?
– Megfigyeli a határt és információkat terjeszt. Malvinka néni egy gyanús civil!
– Milyen határt figyel, maga marha, egész nap a Zserbóban ül és pletykál!
– Ezt mondom éppen. Ül a Vigadó téri hajókikötő körzetében, mely schengeni határátlépési pont és információkat terjeszt, egyelőre csak a Simeknéről, de bármikor elárulhatja a magyar tüzérség felvonulási tervét Soros Györgynek.
– Azt nehezen.
– Miért?
– Mert nem ismeri.
– Az nem akadály. Ahogy az sem, hogy magyar tüzérség nem létezik.
– Mondja, nem akarja maga csak egészen kicsit megkapni az afrikai sertéspestist?
– Nem, kérem, féltem az állam vezetését, még elkapnák tőlem.
– De hiszen az a betegség embernek nem árt!
– Viszont minden disznóval végez.
– Én csak most látom, hogy maga itten agitál.
– Én, kérem, semmiféle agit nem állok.
– Na, itt hagyom magát forogni a keserű levében, megyek a hálaadó szentmisére az imakörrel.
– Ne mondja, tagja az imakörnek?
– Az vagyok, és tudja, mi a legszebb benne?
– Mi?
– Amikor négyszögben bevonulunk a templomba, zsolozsmázni.
– Maga mégis egy zseni.
– Mitől?
– Négyszögesítette az imakört.
– Mars ki!
– Magának is boldog születésnapot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.