Szerző: JANKOVICS MÁRTON
2018.05.25.
Ha egy képet tarthatnál meg az telefonodról, melyik lenne az?
Nem könnyű erre válaszolni, hiszen mindenhonnan szelfik, gifek és coubok árasztanak el minket a nap 24 órájában, így a fontosnak tűnő képek is rohamosan inflálódnak. Egész más a helyzet, mikor az embernek széthullik a jól berendezett világa, és a régi életéből nem marad más, mint pár kép a telefonján. Nem véletlen, hogy az iraki és szíriai menedékkérők azonnal értették a kérdést, amit Stefan Bremer szegezett nekik: melyik a legfontosabb fotó a mobiljukon? A híres finn fotós mindig is próbálta azokat láthatóvá tenni, akik a társadalom perifériájára szorultak. Ha épp nem a helsinki pályaudvar környékén gyülekező punkokat és bohémeket fotózta a 70-es, 80-as években, akkor a férfi-női szerepeket boncolgatta megrendítő fekete-fehér aktjain.
„A képeimmel mindig is igyekeztem kommentálni a fontos társadalmi folyamatokat. Tágabb perspektívába helyezni és új nézőpontból megmutatni őket” – mondta a 24.hu-nak Bremer, aki szerint egy művésznek nem szabad visszariadnia a politikai kérdésektől sem. Ezért is örül a budapesti kiállításnak, hisz – túl azon, hogy ez az egyik kedvenc európai városa – aggódva figyelte, hogyan erősödtek nálunk az empátiát elutasító, radikális hangok a menekültválság kapcsán.
Az első nagy menekülthullám 2015 szeptemberében érte el Finnországot. Az országos éppúgy sokkolta az esemény, mint kicsit korábban a magyar társadalmat. Pár hét leforgása alatt csaknem 30 ezer menedékkérő érkezett, ami Helsinki városképét is érezhetően megváltoztatta. Bremer már régóta követte a nyomasztó közel-keleti és görögországi híreket, de ezt látva azonnal fogta a fényképezőgépét, hogy felvegye a kapcsolatot a táborokba terelt menekültekkel. Az első benyomásait pár hét múlva már egy kiállításban összegezte, ami a beszédes Exodus címet kapta.
Aztán látta, hogy nem egy gyors lefolyású válságról van szót, és a menekültkérdés hosszú évekre meghatározza majd a közbeszédet. Ekkor megfogadta, hogy három éven át szorosan követi majd a történéseket, jobban a mélyére ásva, mi történik. Ezt a periódust zárta le a Borderline című kiállítás, amely május 31-ig még Budapesten is látható a HybridArt galériában. Ez már nem a puszta dokumentálásról, inkább az összefüggésekről szól. Bremer kényelmetlen kérdéseket szegez a nézőnek a képeivel.
"Emberi lényként kötelesek vagyunk segíteni azoknak, akik háború vagy életveszélyes helyzetek elől menekülnek. Igyekszem elgondolkodtatni mindenkit, hogyha Finnország hasonló helyzetbe kerülne, mennyire értékelnénk, ha más országok segítenének rajtunk. Közben persze világos, hogy ez egy komoly probléma. Ha hirtelen milliók áramlanak be egy kontinensre, az rengeteg nehézséggel és konfliktussal jár. A teljes bezárkózás viszont egész biztos nem a megfelelő válasz"
– vallja a 65 éves Bremer, aki szerint a művészeknek nem szabad félniük a politikai kommentártól...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.