Szerző: GYARMATI ANDREA
2018.05.26.
Hihetetlen, hogy már eltelt bő nyolc év. Pedig nagyon is jelen idejű vagy, és hidd el, nem csak számomra. Nincs hét, hogy ne bukkannék valahol a neten egy idézetre, egy írásra tőled. Én meg elég gyakran beszélgetek veled ezen a sajátságos, ám eléggé egyoldalú módon.
Popper Péter pszichológus, klinikai gyermek-szakpszichológus, pszichoterapeuta, egyetemi tanár. Évtizedekig hazánk egyik legnépszerűbb pszichológusa, könyveivel, előadásaival, tanácsaival az újságokban. Született: 1933. november 19. Budapest. Meghalt: 2010. április 16. Budapest – így a Wikipédia.
Popper Péter, aki a barátom volt, akire jólesik emlékezni, és mindezt jólesik meg is osztani.
Drága Péter! Alig néhány nap után jött a felkérés annak idején, lennék-e én az egyik, aki megemlékezik rólad. Örültem a lehetőségnek, mert úgy éreztem, hogy – bár elég fura módon –, de ez is bizonyítéka a kettőnk közt volt különleges kapcsolatnak. Ráadásul utóbb, általában az évfordulókon, többször beszélhettem rólad, emlékezhettem rád. Látszólag könnyű volt a dolgom, hiszen rengeteg emlékből meríthettem, szerencsés vagyok, nem csupán a barátod, hanem a tanítványod, sőt a munkatársad is lehettem. Sok mindent élőszóban hallhattam tőled, nem csak olvashattam a bölcsességeidet.
Mindig is el voltam ájulva attól, amit a veled való beszélgetések, a jó tanácsaid, a humorod adott.
Amikor nagy a választék, nehéz dönteni, hiszen miképpen is lehetne egy évtizedekig tartó kapcsolatot egy ilyen rövid megemlékezésben felidézni. Mindegy, dönteni kell, és mint gyakran, ha tanácsra volt szükségem, most is hozzád fordulok.
A Tűnődések napról napra című könyved már azután jelent meg a Saxum Kiadónál, hogy elmentél. Válogatás ez a könyveidből, tisztelgésként az emléked előtt. Nagy kedvencem ez a könyv, évek óta ott áll a könyvbölcső tetején, az ágyam mellett, és mindig elolvasom a napi mondandódat: 365 napra szóló bölcsességek vannak benne.
Szoktam kicsit rendhagyó módon is viselkedni, úgy gondoltam, ha letelik az egy év, lehet elölről kezdeni. Mert ma más fontos, mást mond egy-egy gondolatod, mint tavaly vagy tavalyelőtt. És igazam lett, az elmúlt sok évben mindig adott, nem is keveset, amit ezen a fura módon üzentél. Ez is egy módja a kapcsolattartásnak, akkor is, ha nem nevezhető szokásosnak...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.