Szerző: Dikusz
2018.05.12.
„Szép tájakról olvastam jól sikerült, és élménydús útibeszámolókat a Határátkelőn. Úgy gondoltam, én is beküldöm az enyém, talán érdemes lesz elolvasni. Esetleg van is olyan, aki járt már itt, vagy netalántán odavalósi.
Mielőtt elkezdeném a beszámolót, úgy gondolom le kell írnom: ez az út nem arról szólt - nem is került még csak említésre sem -, hogy mely terület hová is tartozott valamikor.
Számomra sokat jelentett, hogy azokra a tájakra, emberekre, látnivalókra tudtam figyelni, amiért erre az útra elmentem. A csoportvezetőnk külön megköszönte a társaságnak a túra végén azt, hogy nem kellett csitítani a veszekedőket azért, mert politikai vitába keveredtek egymással. Mindenki a látnivalókra koncentrált, az útitársakkal sem volt probléma.
Még egyet megjegyeznék pár szóban, nem túl mélyen belemenve a témába: Romániában az ország azon részén, ahol most, és az elmúlt öt évben jártunk, nem láttam különbséget az infrastruktúrában. Az üzletekben minden kapható volt, ami itthon, és az utak sem voltak rosszabbak, mint nálunk.
Az úticél
Kezdődjön a „húsvétolás”! Tehát az ünnepeket a barátaimmal nem itthon, hanem egy buszos túra keretében Romániában töltöttük,
Kalotaszeget, a környékét jártuk be, ismerkedtünk a természeti-, és épített értékekkel, a helyi hagyományokkal, kultúrával.
Az első úticélunk a Révi-szoros volt (valamikor Erdély kapujának mondták), a program szerint könnyű gyalogtúrát tettünk a Sebes-Körös mentén a Zichy-barlanghoz.
Tulajdonképpen valóban nem volt nehéz, de egy keskeny csúszós úton, néhol láncba kapaszkodva kellett mennünk a barlangig. A másik oldalon hömpölygött a folyó, meredeken lent.
Színesítette három útitársnőnknek a sétát az, hogy levált a cipőjük talpa, de cipőfűzővel/övvel/ragasztóval valahogy megoldották a problémát..."...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.