Szerző: BAUER TAMÁS
2018.05.10.
Amikor a megalakult Országgyűlésben felsorolták a képviselőcsoportokat, azok létszámát és megnevezték a frakcióvezetőket, a képviselők pedig – kormánypártiak és ellenzékiek – megtapsolták őket, a DK-frakció és Gyurcsány Ferenc nem kapott tapsot a többiektől. Erre mindenki felfigyelt, azóta is sok szó esik róla a médiában. Nemcsak Gyurcsányt és a DK-t nem tapsolták meg a többiek, a DK képviselői sem tapsolták meg az alakuló ülés szereplőit, a fideszes korelnök beszédét, a Nemzeti Választási Bizottság és a Nemzeti Választási Iroda beszámolójához fűzött szóbeli kiegészítést, a köztársasági elnöknek a Fidesz álláspontját visszhangzó beszédét, a házelnök megválasztását, hiszen – a képviselői eskütétel aktusát kivéve – távol maradtak az üléstől.
A fideszes többség természetesen ünnepelt. Ünnepelte önmagát mint győztest. Ünnepelte az önkényuralmat, amelyet két cikluson át épített, és amelyet most teljessé tehet. A korelnök és az államfő egyaránt azt mondta el, hogy a választók nagy többséggel mellettük, az ő politikájuk mellett döntöttek. Azt is fontosnak tartották elmondani, hogy a választás legitimitásához nem férhet kétség. A DK-sok ezt sem hallgatták meg.
Az, hogy a többség győztesként, az ellenzék vesztesekként ül az alakuló ülésen, 1990 óta mindig így volt. Az ellenzékiek is ünnepelnek ilyenkor, a demokráciát ünneplik, és büszkék a maguk ellenzéki szerepére a demokratikus parlamentben. Csakhogy 2010 óta már nincs mire büszkének lenniük...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.