Szerző: Klubrádió / KÁRPÁTI JÁNOS
2018.05.22.
A Nyílt Társadalom Alapítvány budapesti irodájának bezárásával Magyarország azt kockáztatja, hogy minden eddig elért haladása veszendőbe megy – írja a Politico. A New York Times a nagy veszélybe került európai álomról és Magyarország autokráciává válásáról ír. Utóbbiról egy rendszerváltáskori viccet is felidéz. Nemzetközi lapszemle a Klubrádióban.
A Nyílt Társadalom Alapítvány budapesti irodájának költözéséről ír a Politico című amerikai lap európai kiadása. A cikk emlékeztet arra, hogy a szervezetet alapító Soros György annak idején jelentős anyagi hozzájárulással segítette a rendszerváltást, és ennek jegyében például százaknak – köztük Orbán Viktornak – tette lehetővé a nyugati tanulmányok folytatását. Az Orbán-kormány azonban az elmúlt két évben több mint 100 millió euró közpénzt költött arra, hogy hazugságokat terjesszen a Nyílt Társadalom Alapítványról és partnereiről – idézi az alapítvány közleményét.
A cikk ismerteti Soros alapítványának szerteágazó tevékenységét, egyebek közt a tárgyi beszerzéseket is, a költséges kórházi eszközöktől a másológépek Magyarországra juttatásáig. A huszadik század nagy szabadságharcosának nevezi Soros Györgyöt, akinek a rágalmazása szerinte azzal a kockázattal jár, hogy minden eddig elért haladás veszendőbe megy Magyarországon.
Hallgassa meg
Egy rossz döntéssel indult
Mi baj van Európával? – ezzel a címmel közli a New York Times Paul Krugman véleménycikkét.
A szerző szerint a második világháborút követő hat évtizeden át Nyugat-Európa került a legközelebb a humanitárius álom valóra váltásához, az olyan társadalmi modellhez, amely a demokratikus berendezkedés mellett a társadalom széles rétegei számára tette lehetővé a jólétet, de legalábbis a tisztességes megélhetést. Most azonban – írja Krugman, elismerve azt, hogy a demokrácia az Atlanti-óceán mindkét partján ostrom alatt áll – nagy bajok jelentkeznek Európában, amelyek csak részben mutatnak párhuzamosságot az amerikai trumpizmus rémálmával.
Az amerikai kommentátor szerint Európa problémáinak jelentős részét az az egy emberöltővel ezelőtti, katasztrofális döntés okozta, hogy közös fizetőeszközt hoztak létre. Az euró megteremtése átmeneti fellelkesülést váltott ki, hiszen áramlott a pénz olyan tagországokba, mint Spanyolország vagy Görögország, de aztán a buborék szétpattant. A saját pénznemüket megőrző országok vissza tudták nyerni versenyképességüket a pénzük leértékelésével, az eurózóna egyes országai azonban gazdasági visszaesést éltek át, rendkívül magas munkanélküliség mellett. A drákói megszorító intézkedések még tovább súlyosbították a visszaesést. Az euróválság áldozatai közül a spanyolok nagy nehezen visszanyerték a versenyképességüket, Görögország azonban katasztrófaövezet maradt, Olaszország pedig – amely a britek kilépésével az unió harmadik legnagyobb nemzetgazdaságának számít – két évtizedet elvesztegetett: az egy főre jutó GDP-je nem magasabb, mint amekkora 2000-ben volt.
Krugman erre vezeti vissza azt, hogy a márciusi olaszországi parlamenti választás győztesei Európa-ellenes pártok lettek – a populista 5 Csillag Mozgalom és a szélsőjobboldali Liga. Most ezek a pártok alakítanak kormányt, és bár egyelőre nem teljesen világos, hogy milyen politikai irányvonalat fognak követni, az biztos, hogy fékezni fogják Európát, több értelemben is. A pénzügyi szigor visszafordítása akár az euróövezetből való kivonuláshoz is vezethet. Itália várhatóan lesújt a bevándorlókra és a menekültekre...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.