MA IS TANULTAM VALAMIT BLOG
Szerző: NAGY ATTILA KÁROLY
2018.05.13.
Bár általános rakétamérnöki eljárásnak, hagyománynak tűnik, nem volt ez mindig így. A hangsúlyos, tíztől nulláig történő visszaszámlálás, mint valami fontos dolog kezdetét kijelölő folyamat a Cambridge Egyetem evezősversenyeinek rajtjánál bukkan fel először, legalábbis egy 1865-ös tanulmánygyűjtemény szerint. A versenyeken a leírás szerint stopperóra és startpisztoly, valamint hangos visszaszámlálás segítségével indították az evezőshajók közti viadalt.
A visszaszámlálás, igaz főként hónapokban és napokban, a katonaságnál jutott fontos szerephez az első világháborúban, a fontos hadműveletek kijelölt időpontjával kapcsolatos kommunikációban. 1918 szeptemberében használta először az amerikai hadsereg a H-óra, D-nap jelölést egy evakuálási művelet időpontjának megjelölésére, aminek közeledtét visszaszámlálás jelölte ilyesformán: D-4 nap, D-3 nap, D-2 nap, D-1 nap stb. A katonai szakszótárban ekkortól datálják ennek elterjedését, még az orosz seregben is ezután vált használatossá a H-óra. Az űrkutatásban, űrhajózásban hasonló funkciót tölt be az X, a T, és az E, amik mind annak az eseménynek az időpontját jelölik, ami felé a visszaszámlálás halad.
Egy rakéta fellövése előtti visszaszámlálás viszont nem a hadseregnek vagy rakétamérnököknek köszönhető, hanem a művészi fantáziának. Legalábbis a legkorábbi ismert ábrázolása a rakétastart előtti visszaszámlálásnak 1929-ből származik, mégpedig a neves német filmrendező, Fritz Lang Frau im Mond (Nő a Holdon) című filmjében láthatott a közönség először ilyesmit: a hajtóművek begyújtása előtt tíztől egyig számol vissza a holdrakétát útnak indító egyik főhős:...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.