Szerző: RÉNYI PÁL DÁNIEL
2018.05.19.
Alighanem kevesen ismerik olyan jól Magyarországot, mint Nick Thorpe, aki három éve úgy döntött, könyvet ír a menekültválságról és utazásairól - magyar földről indulva Nyugat-Balkánon át, Törökországtól Németországig.
A kötetet az áprilisi könyvfesztiválon mutatták be.
"Ugyanúgy szembementem az árral, mint amikor a Dunáról írtam könyvet”
- emlékezik vissza előző kutatómunkájára a könyv szerzője, amikor egy újbudai kávézóban kezdünk beszélgetni a könyvről.
Thorpe 2011-től két éven keresztül járta végig az utat a Fekete-tengertől a Fekete-erdőig, hogy a Duna-menti életről írjon, és meghatározó tapasztalata volt, milyen fontos szerepet játszott folyó a keletről nyugatra vándorlás évszázadai, a keresztény kultúra és az iszlám Európába érkezése során.
„Alig van akkora trauma az ember számára, mint hátrahagyni az otthont. Pénzzé tenni a földet, az autót, ha van, otthagyni munkát, barátokat, családot. Gyötrelmes, évekig húzódó döntés, és egyben ugrás az ismeretlenbe" - meséli Thorpe, aki szerint a „migráció” jelenségének emlegetése során hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, micsoda elkeseredettség kell ahhoz, hogy egy ember ilyen áldozatokat és kockázatokat vállaljon a jobb élet reményében.
A váratlanul meginduló vándorlásra „invázióként” tekintők gyakran Európa „szívóerejét” említik okként, pedig akikkel Thorpe beszélt, kivétel nélkül azt hangsúlyozták, miért kellett elhagyni otthonukat - háborútól való félelem, üldöztetés, éhség - nem pedig azt, hogy hova vágynak.
A katonai-politikai helyzet 2014-ben egyre súlyosabbá vált a Közel-Keleten és Afganisztánban, a menekültek első célországai - Törökország, Jordánia, Libanon - pedig hamar túltelítetté váltak, és a tömegek megindulása elkerülhetetlenné vált.
„Sokan szinte hadseregként látták azokat a Magyarországon keresztülvonuló embereket, akiknek egyetlen vágyuk - több éves kimerítő menekülés végén - az volt, hogy mielőbb biztonságos, befogadó helyet találjanak” - folytatja Thorpe, aki szerint ezekben az emberekben,
a menekülőkben leginkább csak az közös, hogy vissza akarják szerezni emberi méltóságukat és az irányítást saját életük felett.
A migrációs válsághelyzet érintettjeinek többsége egyszerűen elveszíti az uralmat élete felett, és meginog. De Thorpe szerint ez nemcsak a vándorlókra, hanem az őket fogadókra is igaz...
"Ugyanúgy szembementem az árral, mint amikor a Dunáról írtam könyvet”
- emlékezik vissza előző kutatómunkájára a könyv szerzője, amikor egy újbudai kávézóban kezdünk beszélgetni a könyvről.
Thorpe 2011-től két éven keresztül járta végig az utat a Fekete-tengertől a Fekete-erdőig, hogy a Duna-menti életről írjon, és meghatározó tapasztalata volt, milyen fontos szerepet játszott folyó a keletről nyugatra vándorlás évszázadai, a keresztény kultúra és az iszlám Európába érkezése során.
„Alig van akkora trauma az ember számára, mint hátrahagyni az otthont. Pénzzé tenni a földet, az autót, ha van, otthagyni munkát, barátokat, családot. Gyötrelmes, évekig húzódó döntés, és egyben ugrás az ismeretlenbe" - meséli Thorpe, aki szerint a „migráció” jelenségének emlegetése során hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, micsoda elkeseredettség kell ahhoz, hogy egy ember ilyen áldozatokat és kockázatokat vállaljon a jobb élet reményében.
A váratlanul meginduló vándorlásra „invázióként” tekintők gyakran Európa „szívóerejét” említik okként, pedig akikkel Thorpe beszélt, kivétel nélkül azt hangsúlyozták, miért kellett elhagyni otthonukat - háborútól való félelem, üldöztetés, éhség - nem pedig azt, hogy hova vágynak.
A katonai-politikai helyzet 2014-ben egyre súlyosabbá vált a Közel-Keleten és Afganisztánban, a menekültek első célországai - Törökország, Jordánia, Libanon - pedig hamar túltelítetté váltak, és a tömegek megindulása elkerülhetetlenné vált.
„Sokan szinte hadseregként látták azokat a Magyarországon keresztülvonuló embereket, akiknek egyetlen vágyuk - több éves kimerítő menekülés végén - az volt, hogy mielőbb biztonságos, befogadó helyet találjanak” - folytatja Thorpe, aki szerint ezekben az emberekben,
a menekülőkben leginkább csak az közös, hogy vissza akarják szerezni emberi méltóságukat és az irányítást saját életük felett.
A migrációs válsághelyzet érintettjeinek többsége egyszerűen elveszíti az uralmat élete felett, és meginog. De Thorpe szerint ez nemcsak a vándorlókra, hanem az őket fogadókra is igaz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.