BECSOKIZVA

FARKASVONÍTÁS BLOG
Szerző: Tarski
2018.05.02.

Ez a mostani bejegyzésem nem az eddig megszokott elemzés lesz, hanem néhány olyan problémát szeretnék helyre tenni, megmagyarázni, amit a hozzászólók vetettek fel a legutóbbi bejegyzésem olvasása során. Elsőként a címet kell megmagyaráznom. Az egyik kommentelő azt írta, hogy ez a Tarskibecsokizott. Nyilván mást akart írni, ami nem éppen hízelgő lenne a számomra, és csupán a jólneveltsége tartotta vissza attól, hogy amit gondolt, azt nem írta le. Szeretném világossá tennie azt, hogy 1990 óta egyáltalán nem iszom szeszt, kábítószert pedig életemben soha sem fogyasztottam, és képzeljék el, így is nagyon jól érzem magamat. Továbbá: minden egyes bejegyzésemet legalább 6-8 alkalommal átolvasom, és szinte minden egyes olvasás során javítok rajta. Ez a munkastílus alakult ki nálam, amin nem szeretnék ma már változtatni, mert szerintem ez számomra bevált módszer. Ez pedig azt is jelenti, hogy minden egyes blogbejegyzésemben azt a gondolatrendszert jelenítem meg, lehetőleg pontosan, közérthetően és szabatosan, amit mondani akarok. Nyilván ez sokaknak nem tetszik, elsősorban a tartalma miatt, de ennek így is kell lennie, merthogy ahány ember, annyi vélemény lehet egy adott problémáról. Ezt én tehát természetesnek veszem, és ezért én nem vagyok mérges.

Egy másik kommentelő azt javasolta, hogy alakítsak egy pártot és majd akkor megmutathatom azt, hogy mennyire vagyok hiteles személyiség. Egy új párt megalakítását én ma már nem tudom felvállalni, mert meglehetősen öreg vagyok ahhoz, és azt se tudom, hogy meddig fogok még élni. Ma úgy néz ki a helyzet, hogy minden napnak örülnöm kell, mert elég sokan voltak olyanok, akik még az én mai életkoromat sem érték meg. De van ennél egy sokkal nyomósabb ok arra nézve, hogy miért nem alakítok pártot. Úgy alakult a tudományos életpályám, hogy idősebb koromra jutottam el odáig, hogy életem fő műveit sikerült megírnom. Erről az Olvasó egy másik honlapon tud tájékozódni. Természetesen több jól felkészült szakember elolvasta azokat és véleményezte mindegyiket. Ennek alapján állíthatom azt, hogy értékeseknek kell tartanom azokat, ami egyúttal meghatározta a további életpályámat is. Ennek az a lényege, hogy jómagam nem mutatkozhatom másnak, mint egy a politikai filozófiához kissé értő szakemberként. Minden ettől eltérő viselkedésmód csak ronthat a műveim értékén. Márpedig számomra ma már sokkal fontosabb az, ha a műveim révén ismernek meg ma és a halálom után is.

Azt ugyanis már Spinoza is megmondta, hogy egy politikusnak mindig a hallgatóságának az átlag értelmi színvonalához kell igazítania a mondanivalóját ahhoz, hogy bármilyen eredményt el tudjon érni. Ezt írja: “....ha valaki az egész népet....akarja valamire megtanítani, …..érveit és tanításának definícióit …. az emberi nem legnagyobb részének felfogóképességéhez kell alkalmaznia.....különben csak a tudósoknak ír, vagyis viszonylag csak igen kevés ember tudja őt megérteni”. Így cselekedett maga Mózes is, aki a maroknyi céltalanul és vezér nélkül kószáló zsidó csoportot állammá tudott szerveznie és ezzel tulajdonképpen megmentette őket a végső pusztulástól. Mózes olyan politikai manipulációs módszereket alkalmazott, aminek nyomán sikerült elnyernie a zsidók bizalmát és sikerült átvinnie rájuk az akaratát, és sikerült végrehajtatnia azokat a cselekményeket, amit ő maga kigondolt. Mózes tehát nem tett mást, mint amit a mai politikai kommunikáció naponta cselekszik, csak éppen az akkori primitív kommunikációs eszközök segítségével. De az ő manipulációi a közembernek szóltak, ami azonban a leegyszerűsítése nyomán egyúttal pontatlanságokat, sőt, abszolút hihetetlen állításokat tartalmaztak. Ilyeneknek tartja Spinoza az Isteni csodákat, amelyeket Mózes csupán a nyomatékosítás miatt mondott el. Ám ilyen pontatlanságokat a tudomány nem ismerhet el, hiszen abban precíz definíciókra van szükség, és minden következtetést szigorú logika alapján kell levezetni. Mindez egyúttal azt is jelenti, hogy ha valaki politikusnak áll be, akkor rákényszerül arra, hogy kisebb, nagyobb mértékben manipulálja a tömeget, amelyik nyilvánvalóan nem tekinthető tudományosan felkészült emberek sokaságának. Egy politikus sikerének az a kulcsa, hogy mennyire képes politikailag manipulálnia a közepesen, vagy az átlag alatt képzett tömeget. Ennek is megvan a maga tudománya, de ez meglehetősen távol áll attól a tudománytól, amelyikről én beszéltem korábban. Ezért láthatjuk azt, hogy amikor egy közismerten kiváló szaktudós mint politikus nyilatkozik meg, akkor úgy tűnhet számunkra, hogy éppen ő van becsokizva. A fontos itt most az, hogy ha egy tudós beáll a politikusok közé, akkor vagy mint tudós hitelteleníti el magát, vagy mint politikus válik hiteltelenné. Nos, én inkább választottam a tudományt és eszembe sem jutott az, hogy beálljak politikusnak és egy új pártot alakítsak...
ITT OLVASHATÓ