Szerző: Határátkelő / Zsófi
2018.05.02.
Gyermeket várni, pláne elsőt, mindenhol nagy izgalom, különösen az külföldön és különösen az, ha határátkelőként még a teljes rendszert is tanulni kell hozzá – mint mai szerzőnk esetében az Egyesült Államokban. Zsófinak és a párjának ráadásul munka szintjén is volt köze az egészségügyhöz, de még így is érték meglepetések őket.
„Férjemmel több éve élünk az Egyesült Államokban és legnagyobb boldogságunkra idén végre szülők lehetünk. Mindezt azonban több év sikertelen próbálkozás előzte meg, aminek következtében sikerült megtapasztalnunk először az amerikai, majd a magyar lombikbébi program menetét. De erről majd egy következő posztban beszélnék.
A lényeg, hogy a lombikprogramnak köszönhetően tartunk ott, ahol most vagyunk; első babájukat nagyon boldogan váró, de az amerikai kacifántos egészségügyi rendszerben egyedül evickélő pár.
Fontos kihangsúlyozni, hogy Magyarországon mindketten az egészségügyben dolgoztunk az orvoseszköz-technológiai területén, majd itt az Egyesült Államokban férjem egy kórház beszerzési osztályán és a műtő berkeiben kapott vezető beosztást, én pedig az egészségügyi biztosítás területén lettem specialista.
Tehát egyikünk sem volt zöldfülű, az amerikai egészségügyi rendszerhez egyáltalán nem értő, mikor kvázi páciensként jobban belecsöppentünk az itteni egészségügybe.
Lengyelek mindenhol
Magyarországról tavaly novemberben eresztett utamra a lombik intézet, miután 6 hetesen megállapították az egészséges, erős szívhangot. Pár napra rá már engedélyezett is volt, hogy visszarepüljünk az Egyesült Államokba és az út bár hosszú volt, de teljesen rendben ment.
Mivel a tavalyi évben költöztünk át Chicagóba, így gyakorlatilag semmi ismeretségünk nem volt itt, nemhogy bejáratott szülész-nőgyógyászom. De mivel a lombikprogram előtt szükség volt a budapesti intézetnek hormonvizsgálatra, azt még itt kint csináltattam meg egy dél-amerikai doktornővel, úgyhogy úgy döntöttem, őhozzá fogok visszamenni a szülés kapcsán.
Ez egy nagy kórházon belüli praxis és mint később kiderült, egy lengyel vezető orvossal az élén. Chicagóról annyit kell tudni, hogy Varsó után a második legnagyobb lengyelek által lakott város, elképesztő lengyel kolónia épült fel itt az elmúlt évtizedekben.
Szóval a nőgyógyászati viziteknél eleinte mókás volt, hogy zsigerből Dobre-val üdvözölt a nővérke vagy Polish Borscht meg káposztasavanyító receptfüzeteket láttam megbújni a baba-mama magazinok közt a váróban, és a fél váró lengyelül beszélt körülöttem. De nincs is ezzel baj és ezért színes Amerika...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.