Szerző: PAP SZILÁRD ISTVÁN
2018.05.02.
Múlt héten járta be a magyar sajtót a hír, mely szerint Magyarország megvétózta, hogy az EU egyezményt írjon alá afrikai országokkal a migráció kezelését illetően. A ma zajló csúcstalálkozón így végül az Unió nem tud egységesen ígéretet tenni a megkötendő egyezmény betartására, amelynek alapgondolata, hogy az EU anyagi támogatást nyújt afrikai országoknak, hogy azok megfékezzék az Európa felé tartó migrációt.
A szíriai menekültválság idején, a Törökországgal megkötött hasonló deal kapcsán már felvetettem, hogy az ilyen egyezségek nem biztos, hogy a világ legetikusabb dolgai. Arról van szó ugyanis, hogy az Európai Unió pénzt vág gyanús hátterű kormányzatokhoz, és ezzel gyakorlatilag kiszervezi a migrációt értinő kérdésekkel való foglalkozást. Törökország esetében jól látszott, hogy egy egyre vadabb diktatúrába forduló rezsim a menekültekkel sem bánik a leghumánusabb módon, mindenesetre Európa megszabadult a problémának még a látványától is, hozzávágott valami pénzt Ankarához, intézzék el ők. És minden problematikussága ellenére, a rövid távú megoldás működni látszik, még ha hosszú távon nem is orvosol semmit azokból a bajokból, amelyek a migrációt okozzák.
Az afrikai országokkal kötendő egyezményt azonban nem ilyen morális vagy stratégiai megfontolásokból vétózta meg a magyar kormány, sőt, saját migrációs politikáját ismerve, nem is érthető, hogy miért nem tetszik neki ez az ügylet. Hiszen, ha tényleg őszintén az a szándéka, hogy minél kevesebb ember jöjjön a kontinensen kívülről, akkor ez egy bizonyítottan hatékony rapid megoldás.
Orbánék előtt ezügyben két út állt: egy több szempontból is megkérdőjelezhető, de működőképesnek tűnő megoldás mellé áll, és ezzel csökkenti az Európába érkező illegális migrációt, vagy vétóz, és érdemben az illegális migrációt támogatja. Budapest ez utóbbit választotta.
Miért?
A választ nem a migrációpolitika területén kell keresnünk.
2010 óta rengetegszer felmerült már az konteó, hogy Orbánék valójában ki akarják vezetni az EU-ból Magyarországot. Ezt az állítást azonban több dolog is cáfolta. Egyrészt jól látszott, hogy az uniós források milyen jó gazdagodási forrást jelentenek a „nemzeti tőkének” csúfolt klienshálózat számára. Másrészt az is világos volt, hogy a magyar ellenzék reményeivel ellentétben Brüsszel nem tud, de igazából nem is akar túl sokat bajlódni olyan értékalapú kérdésekkel, mint a jogállam helyzete, a sajtószabadság, stb.
Mostanában azonban mintha bejött volna egy újabb tényező is: az Orbán-kormány most már a reálpolitika szintjén is rendre blokkolja az EU tagállamainak kvázi-egységes politikáját – más szóval itt már nem csak értékeket, de a „nagyok” érdekeit is sérti.
Nem csupán az afrikai államokkal kötendő egyezményt gáncsolta el Magyarország az utóbbi időben, de több más fontos kérdésben is egyedüliként tett keresztbe a másik 27 tagállam közös álláspontjának...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.