Szerző: CZOTTER JÓZSEF
2018.05.10.
Nem szép szavakkal. Keményen.
Mondhatni férfiasan.
Hazai szavazók megoszlása (nettó):
Fidesz-KDNP 2.607.990 fő
Ellenzék 2.818.431 fő
(10 ezer feletti szavazatot kapott pártok)
210.431 fővel többen szavaztak az ellenzékre. Ezt csak a miheztartás végett bocsátom előrefele, mert ugye a Fidesz tábor elsöprő 2/3-ról beszél.
Az elszomorító, hogy Magyarországon ma, itt és most eljutottunk odáig, hogy az ország nagyobbik fele igazából nem része a NER-nek. Mindenki, aki nem a Fidesz táborához tartozik, balliberális büdösbunkó hazaáruló. Eltaposni, kirekeszteni, vagy hazugságokkal tönkretenni, mindet. Listák mindenhol. Ki vagy, hová tartozol. Az ember ifjú korában várta, hogy egyszer majd kijuthat a fényre. Aztán mikor teljesült, fellélegzett, hogy végre szabad. Persze, tudom, mindenkinek mást jelent a szabadság. Eltelik alig 30 év és arcon csapja a rideg valóság. Pedig látta, hogy apránként veszik el ismét a szabadságát. Mint a hideg vízbe tett béka esete. Szép lassan történnek a dolgok. Szinte észrevehetetlen. Mindig csak egy kicsit lett melegebb a víz. Menet közben még kellemes is kicsit. Aztán eljön a pillanat, amikor kiugrana a forró vízből, de már halálra főzték. Ez a vele élő valóság. Várja, hogy elmúlik, de nem múlik el. Minden nappal kicsit rosszabb. Nem elviselhetetlenül rosszabb, de rosszabb. Az út hosszú. Az ember hozzászokik a megaláztatáshoz, a hazugságokhoz, a kiszolgáltatottsághoz. Megbélyegzik. Listázzák. Ha nem tapsol ritmusra, hazaáruló. A hazaárulók büntetése: halál. De ha meglapul, tovább élhet még egy napot. Mit tehetne? Lázadjon? Ugyan. Minek? Hiszen épphogy csak picit csavartak a srófon. Ma nem sokkal rosszabb, mint tegnap volt. Bagatell. Nem érdemes szólni miatta.
Aztán egy nap kicsit elfogja a félelem. Milyen élete lesz a gyermekének, unokájának, ha ez így folytatódik? Ő még látta a fényt, ha csak egy röpke pillanatra is, de a sötétség lassan elborít mindent. Gyermekei már csak a sötétséget fogják ismerni. A kereszténydemokráciát. Mert ez az új szó most az illiberális helyett. Azt a Fidesz-félét. Azt az ósdi, avítt, bűzlő valamit.
Tolják a pofájába, hogy nemzeti meg keresztény. És ha nem áll a sorba, minden lesz. Eltaposni való féreg. Hazaáruló. Csillag van rajta, még ha nem is látszik. Ott van ismét. Rátűzte a hatalom, mert más. Másképp gondolkodik a világról. Más a hite. Régen is a peremvidéken élt. S most újra odalöki a hatalom. Megszokta már. Hisz ez az az ország, ahol csak pillanatokra van fény a sötétségben. Pedig tudja, milyen. Ismeri, hisz egyszer már élt benne. De ez mégis más. Más, mert akkor egy külső hatalom segítségével ültek és uralkodtak a hatalomban lévők. De ma, itt és most magyarok, akik hatalmaskodnak rajta. A fajtája. A saját vérei. Magyarok.
István és Koppány. Ezer év óta folyik a testvérharc. Magyar a magyar ellen. Verseng, ki győzi le a másikat és ha sikerül, örömtáncot lejt a vesztes felett...
Hazai szavazók megoszlása (nettó):
Fidesz-KDNP 2.607.990 fő
Ellenzék 2.818.431 fő
(10 ezer feletti szavazatot kapott pártok)
210.431 fővel többen szavaztak az ellenzékre. Ezt csak a miheztartás végett bocsátom előrefele, mert ugye a Fidesz tábor elsöprő 2/3-ról beszél.
Az elszomorító, hogy Magyarországon ma, itt és most eljutottunk odáig, hogy az ország nagyobbik fele igazából nem része a NER-nek. Mindenki, aki nem a Fidesz táborához tartozik, balliberális büdösbunkó hazaáruló. Eltaposni, kirekeszteni, vagy hazugságokkal tönkretenni, mindet. Listák mindenhol. Ki vagy, hová tartozol. Az ember ifjú korában várta, hogy egyszer majd kijuthat a fényre. Aztán mikor teljesült, fellélegzett, hogy végre szabad. Persze, tudom, mindenkinek mást jelent a szabadság. Eltelik alig 30 év és arcon csapja a rideg valóság. Pedig látta, hogy apránként veszik el ismét a szabadságát. Mint a hideg vízbe tett béka esete. Szép lassan történnek a dolgok. Szinte észrevehetetlen. Mindig csak egy kicsit lett melegebb a víz. Menet közben még kellemes is kicsit. Aztán eljön a pillanat, amikor kiugrana a forró vízből, de már halálra főzték. Ez a vele élő valóság. Várja, hogy elmúlik, de nem múlik el. Minden nappal kicsit rosszabb. Nem elviselhetetlenül rosszabb, de rosszabb. Az út hosszú. Az ember hozzászokik a megaláztatáshoz, a hazugságokhoz, a kiszolgáltatottsághoz. Megbélyegzik. Listázzák. Ha nem tapsol ritmusra, hazaáruló. A hazaárulók büntetése: halál. De ha meglapul, tovább élhet még egy napot. Mit tehetne? Lázadjon? Ugyan. Minek? Hiszen épphogy csak picit csavartak a srófon. Ma nem sokkal rosszabb, mint tegnap volt. Bagatell. Nem érdemes szólni miatta.
Aztán egy nap kicsit elfogja a félelem. Milyen élete lesz a gyermekének, unokájának, ha ez így folytatódik? Ő még látta a fényt, ha csak egy röpke pillanatra is, de a sötétség lassan elborít mindent. Gyermekei már csak a sötétséget fogják ismerni. A kereszténydemokráciát. Mert ez az új szó most az illiberális helyett. Azt a Fidesz-félét. Azt az ósdi, avítt, bűzlő valamit.
Tolják a pofájába, hogy nemzeti meg keresztény. És ha nem áll a sorba, minden lesz. Eltaposni való féreg. Hazaáruló. Csillag van rajta, még ha nem is látszik. Ott van ismét. Rátűzte a hatalom, mert más. Másképp gondolkodik a világról. Más a hite. Régen is a peremvidéken élt. S most újra odalöki a hatalom. Megszokta már. Hisz ez az az ország, ahol csak pillanatokra van fény a sötétségben. Pedig tudja, milyen. Ismeri, hisz egyszer már élt benne. De ez mégis más. Más, mert akkor egy külső hatalom segítségével ültek és uralkodtak a hatalomban lévők. De ma, itt és most magyarok, akik hatalmaskodnak rajta. A fajtája. A saját vérei. Magyarok.
István és Koppány. Ezer év óta folyik a testvérharc. Magyar a magyar ellen. Verseng, ki győzi le a másikat és ha sikerül, örömtáncot lejt a vesztes felett...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.