AZ ELVESZTEGETETT IDŐ NYOMÁBAN

PUPU BLOGJA
Szerző: PuPu
2018.05.12.

Az ember sokféle dologgal pazarolhat, de semmivel nem bánik olyan felelőtlenül, mint az idővel.
Érthető, hiszen - mint tudható - az idő végtelen, se eleje, se vége, van miből pazarolni.
Mi, magyarok mint mindenben a világon ebben is elsők vagyunk, szépen, komótosan tesszük a dolgunkat - hát vagyunk mi kapkodó idegbolondok?
Naugye!
Mi még elveinkkel sem vágunk a világ elébe, de ha véletlenül mégis, hát sürgősen korrigálunk.
Jelenleg vágyott társadalomszervezési modellünket momentán a XX. század első felében elért négysikerű teljesítményünk újragondolására alapozzuk - persze itt is igaz, hogy ami először dráma volt, az ma leginkább bohózat, viszont csak reményünk lehet arra, hogy a folyamat végén a mai rendszer vezetői úgy végzik, mint példaképeik.
Nemzetünket tekintve reményeink szerint most jobban fogunk teljesíteni, és kétmillió halott helyett mindahányan mehetünk majd a levesbe, száz év múltán a magyar lesz az aktuális vizigót, vagy talán az alán...
De ez még távoli időpont, eljöttét siettetni nem lehet, a szerves fejlődésnek nincsen párja, és mint Pató Pál, a neves magyar időgazdálkodási szakértő mondotta volt a kapkodókhoz intézett levelében, nem kell nekünk eltűnnünk Európa térképéről időnap előtt, hej, ráérünk arra még!

Most is éppen az időt pazaroljuk.
Jönnek az önkormányzati választások, és még egy hangot sem lehet hallani arról, hogy a kékre-zöldre vert ellenzék meg a nagyreményű civil szféra mit akar tenni, arról sincs hír, hogy amiről nem tudja, hogy mit, azt hogyan akarja tenni, vezetőik el vannak foglalva a parlamenti székeken való elhelyezkedéssel, - nem könnyű, egyik sem bársonyszék...
A civilek is hallgatnak, jóllehet, ha van valami, ami nem elsősorban pártpolitikai kérdés, az éppen az önkormányzatok ügye, és leszámítva a legutóbbi időszak középkori, vazallusi státusz szerint osztogatott támogatásait, általában azok a települések voltak sikeresek, melyekben a polgármester és testülete nem pártpolitikával, hanem településpolitikával foglalkozott.
Ezt kellene elérni országos szinten is, és minden ellenkező kísértést legyőzve nem elsősorban a polgármesterek személyét kell előtérbe helyezni, hanem a súlypontot a testületekre kell helyezni, hiszen minden példa azt mutatja, hogy egyetlen ellenzéki polgármester sem tud kiemelkedő sikereket elérni kormánypárti testülettel - vélhetőleg Márki-Zay napjai is meg vannak számlálva, legyenek bármennyire is jó elképzelései települése jövőjéről.
Jó lenne, ha a jelöltek egy ernyőszervezet támogatását tudhatnák magukénak, mely nem a hagyományos módon kötődik pártokhoz, hanem elsősorban települési célok megvalósítását ígéri - de ehhez persze ezeket a célokat meg is kellene fogalmazni.
Az kontraproduktív, ha irreális célokat tűzünk ki, viszont a lakosság egyetértésével találkozó céloknak hihetetlen mozgósító ereje lehet.
Azt hiszem, a célok megfogalmazásának most lenne az ideje, ehhez kell helyismeret és fantázia is - megfelelő arányban...

ITT OLVASHATÓ