AZ EGYMÁSRA MUTOGATÁS MOST ÁGYAZ MEG EGY ÚJABB KÉTHARMADNAK

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: NAGY B. GYÖRGY
2018.05.03.

Az utóbbi egy évben semmilyen innováció nem érhető tetten az ellenzéki politikában, és a baloldal meg sem próbálta elmagyarázni az embereknek, kik is ők a világban - miközben hitelességi deficittel és teljes szervezetlenséggel küszködött. A nagy balos néppárt pedig illúzió - interjú Schiffer Andrással, az LMP egykori elnökével.

– Azt mondja, az ellenzéki pártokat az Orbán-ellenesség cementezi össze, nem az értékközösség. Akkor miként értékeli, hogy az LMP azt kommunikálja: ő akarja szervezni és egybe fogni e formációk együttműködését?

– Szemtelenül hadd mondjam azt: sehogy.

– Miért?

– Egyszerűen nem érdekel különösebben a napi politikai taktikázgatás.

– Akkor mi érdekli?

– Inkább az, hogy van-e, lesz-e olyan ellenzéki erő Magyarországon, amely képes felmutatni egy ellen-narratívát Orbán Viktor víziójával szemben. Ez nem megy ráolvasásra: első lépésben fel kell tárni a '89-es rendszer akadálytalan összeomlásának, illetve az orbáni autokratikus rendszer elfogadottságának az okait. Ezzel adósunk vagyunk – mindannyian, akik az utóbbi nyolc évben ellenzéki oldalon politizáltunk. Narratíva alatt azt értem, hogy például az Orbán-franchise az egyszerű embert sikerrel helyezte el térben és időben: kijelölte a helyüket helyben és a glóbuszon, múlthoz és jövőhöz egyaránt viszonyítva. Miközben ellenzéki oldalon, pártonként eltérő mértékben ugyan, de egyszerre ütközött ki a narratíva-, a hitelesség- és a szervezettség-hiány.

– Úgy érti, a kormányfő megmondta, hogy balra van a gonosz Európa, jobbra vannak a rettenetes migránsok, közöttük mi magyarok – akikre asszonyerőszakolós, munkanélküli jövő vár, ha a kabinet nem tartja távol a menekülteket?

– A térbeli elhelyezés alatt azt értem, hogy ma magukat baloldalinak valló szereplők nem kerülhetik meg, hogy a globális kapitalizmus válságáról beszéljenek. Nem tehetnek úgy, mintha nem létezne tőke-munka, sőt, tőke-természet ellentét, nem létezne kizsákmányolás, csak éppen ezek a jelenségek ma globálisan jelentkeznek. A globális válságjelenségeket – és nem szűkíteném ezt a migrációra – először Orbán Viktor érzékelte, és le is gyártott egy jobboldali populista narratívát. Aminek egyik eleme a multiellenesség. Csakhogy miközben az Orbán-kormány retorikája roppant multiellenes, gyakorlatilag a német nagytőke cselédjévé teszi a magyar munkásokat, s ezt nem tudtuk hatékonyan leleplezni. A baloldali politikának világossá kellene tennie, hogy a nemzet az utolsó „védvonal” a globálisan szerveződő nagytőkével szemben: ha úgy tetszik, a XXI. századi baloldal elkerülhetetlenül nemzeti – és nem internacionalista. Az ellenzék nemhogy nem végezte el a „világértelmezési” munkát, de kísérletet sem tett rá – az utóbbi egy évben semmiképp. Mindeközben hatalmas hitelességi deficittel küszködött. Az MSZP-ről és a DK-ról annyit, hogy ott még mindig azok osztják a lapokat, akiknek a katasztrófa-kormányzása tisztára seperte az utat a NER előtt. A Jobbik néppártosodása pedig ingatag, mert Vona Gábor két év alatt akarta megvalósítani azt a politikai irányváltást, amit Orbán Viktor is csak tíz év alatt tudott levezényelni. Szavahihetőség dolgában még az LMP állt a legjobban….

ITT OLVASHATÓ