Szerző: ALBERT ÁKOS
2018.05.21.
Ez nem csoda, a kormány az elmúlt 8 évben több olyan intézkedést is hozott, amelyek közvetetten elősegítették az iskola szegregációt, sőt Balog Zoltán miniszter el is mondta, hogy szerinte szegregált környezetben is lehet felzárkóztatást végrehajtani.
Megkezdődött egy fura játszma, amelyben az állam egyre inkább támogatja az egyházak
iskolaalapítását, az egyházak pedig hol a tehetősebb gyerekek számára, hol a hátrányos helyzetű gyerekek számára nyitnak iskolákat.
A szülők veszik a lapot, van olyan település, ahol rövid időn belül száz diák lépett le az új egyházi iskolába, az államiban pedig csak a cigányok maradtak.
Furcsa mozgolódás zajlott le az elmúlt évtizedben az ország egyik szegény, keleti járásának két kistelepülése között. Az egész azzal kezdődött, hogy a Szabolcs megyei Nagyecsed önkormányzata 2006 után elkezdte felszámolni az iskolában jelen lévő szegregációt.
Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy megpróbálták jobban vegyíteni a roma és nem roma tanulókat.
Kudarc lett a vége, a jobb módban élő helyiek ugyanis ahelyett, hogy részt vettek volna az integrált oktatás kialakításában, elkezdték a szomszédos település iskolájába járatni a gyerekeiket.
Erre az adott lehetőséget, hogy a szomszédos két település kapva kapott az alkalmon, társulási szerződést kötöttek, ezzel támogatásra lettek jogosultak, abból pedig buszoztatni kezdték a környező falvakból a diákokat. Ennek az lett a vége, hogy a Nagyecseddel szomszédos Tiborszállás iskolájába egy idő után már nagyrészt nagyecsedi nem roma diákok jártak.
A folyamat egy idő után öngerjesztő lett, az elvándorlás egyre jobban növelte a roma tanulók arányát a nagyecsedi iskolában, ez pedig további családokat ösztökélt arra, hogy a tiborszállási iskolát válasszák.
Az igazi játszma azonban csak ekkor kezdődött a két iskola, illetve az őket fenntartó önkormányzatok között.
Ahhoz, hogy működni tudjanak, mindkettőnek arra volt szüksége, hogy megnyerjék maguknak a környék nem roma családjait, hogy azok oda járassák a gyerekeiket. Végül 2012-ben, még mielőtt az állam államosította volna az iskoláikat, léptek. Tiborszállás teljesen átadta az iskoláját az adventista egyháznak, Nagyecsed pedig kiürítette az önkormányzati iskola egyik épületének felső szintjét, ott megalakult egy református általános iskola, és el is indították az első osztályt.
2016-ra a nagyecsedi nem roma szülők kijárták, hogy a református iskolában ne csak alsó-, hanem felsőtagozat is működjön, így azóta a településen működik egy állami általános iskola, és egy nyolcosztályos református általános iskola. A református iskola ráadásul felvételihez kötötte a beiskolázást, amelyen néhányan kivételtől eltekintve a roma gyerekek sorra elvéreztek.
Az eredmény: az állami iskola alsótagozatos osztályaiban 2016-ban már csak két-két párhuzamos osztályt tudtak indítani,
és ezekben az osztályokban csaknem kizárólag roma diákok tanulnak. Mindenki más a két környékbeli egyházi iskolába jár.
Emlékeztetőül, ez volt az település, amely jó tíz évvel azelőtt még azt tűzte ki célul maga elé, hogy felszámolja a helyi hátrányos helyzetű diákok iskolai szegregációját.
A fenti történet jól szemlélteti, miért beszélnek kutatók már évek óta arról, hogy a magyar közoktatás egyre jobban teret enged az iskolai szegregációnak. Ez egy többszereplős játszma, amelyben így vagy úgy, de részt vesz az állam, részt vesznek a szülők és részt vesznek az egyre több vidéki iskolát átvevő egyházak is.
A pedagógusokat tömörítő szegedi Motiváció Műhely májusban kiadott egy tanulmánykötetet, amely ezt a témát járja körül. Ebből szemezgetünk most, a fenti történet részletei például Zolnay János tanulmányából származnak.
Furcsa mozgolódás zajlott le az elmúlt évtizedben az ország egyik szegény, keleti járásának két kistelepülése között. Az egész azzal kezdődött, hogy a Szabolcs megyei Nagyecsed önkormányzata 2006 után elkezdte felszámolni az iskolában jelen lévő szegregációt.
Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy megpróbálták jobban vegyíteni a roma és nem roma tanulókat.
Kudarc lett a vége, a jobb módban élő helyiek ugyanis ahelyett, hogy részt vettek volna az integrált oktatás kialakításában, elkezdték a szomszédos település iskolájába járatni a gyerekeiket.
Erre az adott lehetőséget, hogy a szomszédos két település kapva kapott az alkalmon, társulási szerződést kötöttek, ezzel támogatásra lettek jogosultak, abból pedig buszoztatni kezdték a környező falvakból a diákokat. Ennek az lett a vége, hogy a Nagyecseddel szomszédos Tiborszállás iskolájába egy idő után már nagyrészt nagyecsedi nem roma diákok jártak.
A folyamat egy idő után öngerjesztő lett, az elvándorlás egyre jobban növelte a roma tanulók arányát a nagyecsedi iskolában, ez pedig további családokat ösztökélt arra, hogy a tiborszállási iskolát válasszák.
Az igazi játszma azonban csak ekkor kezdődött a két iskola, illetve az őket fenntartó önkormányzatok között.
Ahhoz, hogy működni tudjanak, mindkettőnek arra volt szüksége, hogy megnyerjék maguknak a környék nem roma családjait, hogy azok oda járassák a gyerekeiket. Végül 2012-ben, még mielőtt az állam államosította volna az iskoláikat, léptek. Tiborszállás teljesen átadta az iskoláját az adventista egyháznak, Nagyecsed pedig kiürítette az önkormányzati iskola egyik épületének felső szintjét, ott megalakult egy református általános iskola, és el is indították az első osztályt.
2016-ra a nagyecsedi nem roma szülők kijárták, hogy a református iskolában ne csak alsó-, hanem felsőtagozat is működjön, így azóta a településen működik egy állami általános iskola, és egy nyolcosztályos református általános iskola. A református iskola ráadásul felvételihez kötötte a beiskolázást, amelyen néhányan kivételtől eltekintve a roma gyerekek sorra elvéreztek.
Az eredmény: az állami iskola alsótagozatos osztályaiban 2016-ban már csak két-két párhuzamos osztályt tudtak indítani,
és ezekben az osztályokban csaknem kizárólag roma diákok tanulnak. Mindenki más a két környékbeli egyházi iskolába jár.
Emlékeztetőül, ez volt az település, amely jó tíz évvel azelőtt még azt tűzte ki célul maga elé, hogy felszámolja a helyi hátrányos helyzetű diákok iskolai szegregációját.
A fenti történet jól szemlélteti, miért beszélnek kutatók már évek óta arról, hogy a magyar közoktatás egyre jobban teret enged az iskolai szegregációnak. Ez egy többszereplős játszma, amelyben így vagy úgy, de részt vesz az állam, részt vesznek a szülők és részt vesznek az egyre több vidéki iskolát átvevő egyházak is.
A pedagógusokat tömörítő szegedi Motiváció Műhely májusban kiadott egy tanulmánykötetet, amely ezt a témát járja körül. Ebből szemezgetünk most, a fenti történet részletei például Zolnay János tanulmányából származnak.
Egyre több a gettóiskola, és egyre rosszabbak a hátrányos helyzetű gyerekek eredményei
A szegregáció egy káros jelenség: akadályozza a hátrányos helyzetű tanulók boldogulását. A hátrányos helyzetű diákok nem feltétlen romák, de nagy az átfedés.
A szegregált iskolák jellemzően leromlott állagú, fel nem újított, helyszűke épületekben lévő, hiányos taneszközökkel rendelkező iskolák, ahol a pedagógusok nagyon leterheltek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.