AMIT MOST LÁTUNK, AZ A LEBOMLÁS SZAKASZA

24.HU
Szerző: KÁLMÁN ATTILA
2018.05.03.

Sik Domonkos szociológus azt kutatta, a társadalmi szenvedés hogyan alakulhat mentális zavarokká. Magyarország nem áll jól európai összehasonlításban: nem véletlenül népbetegség az alkoholizmus és a depresszió. A jóléti államok leépülése csak fokozza a problémákat, ám azt még nem látni, milyen társadalompolitika nyomul be a jóléti rendszerek után maradt vákuumba.

Két könyve is megjelent frissen a szenvedésről. Miért választotta ezt a témát?

A társadalmi szenvedés a 2000-es évek után előtérbe került a társadalomtudományokban, de a szenvedés kérdése már Marxtól kezdve ott volt a szociológiában. Lényegében a kezdetektől fogva kérdés volt, hogy mire lehet alapozni a társadalomkritikát. Meg lehet ezt közelíteni elméletek felől, például hogy mi az igazságosság, és a tapasztalatok felől is, aszerint hogy milyen viszonyok eredményeznek szenvedést. Vannak olyan szenvedések, amelyek indokoltak, például valamilyen erőfeszítés egy cél érdekében.

De vannak olyanok, amelyek indokolatlanok, például közönyből, vagy elnyomó viszonyokból fakadnak. Ezek olyan következményei a társadalmi viszonyoknak, amelyekről azt gondoljuk, hogy nem kellene, hogy legyenek, hogy megszüntethetőek.

Persze nem minden szenvedés vezethető vissza társadalmi okokra.

A társadalmi szenvedésnek feltétele, hogy az ember felfogja, hogy ő szenved, és a szenvedését a társadalom okozza?

Van olyan, hogy nem tudatosul a szenvedés. Vagy olyan is van, hogy a hétköznapi élet szintjén kezeljük a társadalmi szenvedést, mondjuk úgy, hogy racionalizáljuk. Valamit nem tudunk elérni, bár szeretnénk, és ilyenkor azt mondjuk, hogy az a dolog nem is olyan fontos. Ez a savanyú a szőlő tipikus esete, amikor az ember megváltoztatja a saját vágyait.

Milyen formái vannak a társadalmi szenvedésnek? Lehet ezeket csoportosítani?

Az első szint a tőkékért folytatott versengésről szól, arról, hogy miként szerzünk meg nem csak materiális javakat. A társulások megszerveződésének egy másik módja, hogy milyen kommunikációs rendszerek vannak, ennek egyaránt része, hogy emberek szóba elegyednek egymással, és az is, hogy médiumokon keresztül kommunikálunk. Egy harmadik szint az elismerési viszonyok szintje, ez is lehet teljesen privát, például ahogy intim viszonyokban szeretettel ismernek el valakit, de a társadalom egészére is vonatkozhat, úgy mint a szolidaritás, vagy a jogi elismerés. Beszélhetünk technikai szintről is, ami a tárgyakon, a környezeten keresztül fejti ki a hatását. És ezeken a szinteken mind elképzelhetőek olyan zavarok, amelyek szenvedést okoznak...

ITT OLVASHATÓ