Szerző: Swan Edgar
2018.05.02.
Pocsék érzés lehet folyamatosan remegni a gyűlölettől. Még szarabb lehet főállásban hülyeségeket irkálni, miközben valaki a saját honfitársain gúnyolódik úgy, hogy egy maga kreálta világot hazudik azért, hogy hatékonyabban tudjon uszítani mindazok ellen, akik nem óhajtják azt az urat szolgálni, akit a közvélemény felkent és megfizetett szószólja szolgál. Ebben a kategóriában is kirívó a balettművészből publicistává csiszolódott Apáti Bence szellemesnek szánt, de leginkább gyomorforgató irománya a munkaadója portálján. Kell hozzá gyomor, de azért feltétlenül érdemes elolvasni, hogyan is gondolkodik a népszerűségre, de még inkább jó fizetésre vágyó művész mindazokról a honfitársairól, akik elégedetlenek merészelnek lenni a jelenlegi politikai rezsimmel.
Szerinte budapesti gazdagok tüntiznek. Unalomból. Két tünti között elutaznak nyaralni, seggrészegre isszák magukat drága koktélokkal, okádnak, 300 000 forintos okostelefonnal szelfiznek és általánosságban olyan idióták, hogy arra szavakat is nehéz találni.
Hogy mi a cakkos lópikulát akart ezzel a bárgyú, de legalább iszonyúan hazug, rosszindulatú poszttal kifejezni a művész, az nem derül ki a cikk végére sem. Valószínűleg azt, amit eddig is ki akart fejezni. Ő márpedig Magyarországon világhírű publicista lesz, mert kőkeményen megmondja. Hogy mit és miért mond meg, az mellékes, mert a sehonnan sehová nem vezető írások gerincét eddig is, most is a szellemesnek szánt, valójában tartalmatlan, öncélú fikázás teszi ki.
Nem Apáti Bencével akarok foglalkozni, annyit nem ér az összes műve egyesítve sem. Nagy a valószínűsége annak, hogy amint felfedezi ezt az írást, ide csődül ő és rajongótábora megmagyarázni a megmagyarázhatatlant, mert az is hírverés, ha itt (vagy bármely más portálon) vergődnek tömegével, felkapja rá a fejét az olvasó, híre megy a költőnek. Ez nem újdonság, az Apáti jelenség eddig is létezett. Évekkel ezelőtt, amikor még nem a pártmédiában ütötte a billentyűket, de már kezdett kikopni a szakmájából, végigjátszottuk egyszer a Gépnarancson a dolgot. Ha jól emlékszem, akkor egy, a menekültekről szóló Facebook poszt késztetett írásra, naiv módon azt gondolván, hogy csupán figyelmetlenségből ír embertelen dolgokat, hiszen a művészek jellemzően nagyon érzékeny lények. Kiderült, azóta bebizonyosodott, hogy szó sincs ilyesmiről, nincs tévedés. De ismétlem, nem a szerző fontos, hanem az a kútmérgezés, amit ő és munkatársai végeznek. Most is, amikor elméletileg elérték a céljukat, győzött a gazda, lehet pancsikolni a hatalomban.
Mégse dőlnek hátra, nem örülnek, főleg nem építenek, hanem rombolnak. Mutatom, mire gondolok:...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.