A ROMA BÜSZKESÉG NAPJA

HUPPA BLOG
Szerző: TÖRÖK MONIKA
2018.05.16.

Lennél-e roma Magyarországon?

Szeretnéd-e, hogy már újszülöttként is másik kocsira pakoljanak pólyástul, messze a rendes fehér gyerekektől?

Mit szólnál hozzá, ha vályogviskóba kellene öt-hat naposan hazatérned, ahol se villany, se gáz?

Mennyire örülnél, ha apád-anyád munkanélküli volna, genetikusan, mert nincs olyan hely, ahol pont őket alkalmaznák?

Az óvodában szeretnél-e játszani a kisvonattal? Sírnál-e, hogy nem adják oda, nehogy összekoszold?

Furcsállnád-e, hogy senki nem akar a melletted lévő szekrénynél öltözni, pedig piros esernyő a jeled?

Értenéd-e, téged miért nem hívnak meg szülinapi zsúrokra?

Elviselnéd-e négyévesen, hogy mindig téged és csak téged motoz meg a dadus, ha eltűnik egy ólomkatona a polcról?

Mit szólnál, ha naponta kurkásznák a fejed, nem vagy-e tetves?

Szégyellnéd-e anyádat, ahogy a viseltes szoknyájában nagy hangon ordít ezért az óvodában?

Bánnád-e, hogy aztán már nem mész oda többet?

Szeretnél-e olyan lenni, mint a többiek? Értenéd-e, miért nem lehetsz? És azt, hogy miért nem mehetsz “rendes” iskolába? Miért ülsz, eszel, ballagsz külön? Miért néznek ki a boltból?

Tudomásul veszed-e, hogy soha, de soha nem fog szóba állni veled az a fehér lány, fehér fiú, bármennyire is tetszik neked? Hányszor gondoltál arra, hogy kifehéríted a bőröd, mint májköldzsekszön?

Próbáltál-e tanulni, tovább, egyre tovább? És? Lehetett? Nem volt jóval nehezebb, mint másnak? Mikor adtad fel?

Kaptál-e munkát? És milyet? Annyiért, mint mások?

Hányszor tettek ajánlatot az utcán szembejövő koszos csavargók, mondván: a cigány lányok mind kurvák? Hányszor kötöttek beléd, és te hányszor kötöttél beléjük? Hiszen úgyis mindegy: a cigányok kötekedőek, ugye?

Számoltad-e, hányszor igazoltat a rendőr?

Voltál-e a diszkóban? És ugyan hol van az, ahol beengednek?

Gondolkodtál-e már azon, miért kell állandóan szégyellned magad, miért kell azt mondanod, hogy te nem vagy olyan? És kell?

Mikor sírtál először? Mikor gyűlöltél meg mindent, magadat is?

Mikor ütöttél először?

Mikor érezted azt, hogy megteszed, mégis megteszed, amire kényszerítenek szóval, tettel, csöndes gyűlölettel?

Mikor akartál először elmenni messzire?

Mikor jöttél rá, hogy nincs választásod – hogy még csak az sincs?

(A félreértések elkerülése végett: ez a cikk 1994-ben jelent meg először a 168 Órában…)

ITT OLVASHATÓ