A NER MÁR OTT TART, HOGY A PÁRTLAPBAN GYALÁZZÁK AZ ORBÁN-KORMÁNY ÁLLAMTITKÁRÁT, MERT SZÓBA ÁLL A "BALLIBERÁLISOKKAL"

444
Szerző: URFI PÉTER
2018.05.05.

A 2010-es kormányváltás után arról szóltak a hírek, hogy a Fidesz emberei átveszik az irányítást a kulturális intézményrendszerben. A területfoglalás rendben lezajlott, kis szigetek maradtak csak érintetlenül, és ma már nem botrány, hanem evidencia, hogy az állami pénzosztó szervezetekben többségében vagy kizárólag a pártnak megfelelő emberek ülnek. 

A különböző kinevezéseknél újabban inkább azon szoktak izgulni a művészeti élet résztvevői, hogy legalább olyan vezetőt válasszon a kormány, aki nem csak a NER-be illeszkedik, hanem ért is ahhoz, amit csinál.

De a kultúrharcnak jöhet egy újabb szintje, ami leginkább a létező szocializmusból ismerős.

A Magyar Idők cikksorozata és vitája arra emlékeztet, amikor a Kádár-rendszer elitje a pártsajtóban fúrta a párton belüli ellenfeleit, különböző elhajlásokkal vádolva a nem elég vonalas tisztviselőket.

Megint a megalvadt struktúrák

A Kinek a kulturális diktatúrája? című sorozat két irányba oszt csapásokat: egyrészt a balliberálisnak bélyegzett művészeket és tudósokat ostorozza, mert úgy bírálják a kormányt, hogy közben elfogadják az állami támogatást; másrészt a fideszes politikusokat és intézményvezetőket rugdossa, amiért nem lehetetlenítik el a kritikusokat.

Az első cikk szerint ezek a balliberálisok valamilyen rejtélyes okból még 8 év fideszes kormányzás után is korlátlan hatalommal bírnak: „tombol a kulturális diktatúra, a más véleményének kiszorítása, a más értékeket valló emberek háttérbe szorítása megtörténik nap mint nap.” (Szakács Árpád írásának második része ide kattintva, a harmadik része pedig ide kattintva olvasható el.)

Nem csak a megjelenés helye, a hivatalos pártlap érdekes, hanem a szerző személye is: Szakács Árpád ugyanis nem mezei hőzöngő, hanem Mészáros Lőrinc vidéki laphálózatának főszerkesztője. Publicistaként akkor figyelhetett fel rá a szélesebb nyilvánosság, amikor lerántotta a leplet a finn oktatási rendszerről, és az összes megyei újság olvasóját tájékoztatta, hogy „a finn gyerekek katedrálisokat gyújtanak fel, véres utcai zavargásokat provokálnak és tömeggyilkosságokat rendeznek osztálytársaik körében”.
Mindenki gyanús

Szakács most sem finomkodik, nekimegy mindenkinek, aki szerinte bármilyen módon érintkezni mert a „balliberálisokkal”, legyen az illető bármennyire fideszes vagy éppen maga a kormány. Megkapja a magáét

- az Andy Vajna által vezetett magyar filmipar,

- a Magyar Tudományos Akadémia,

- a Balassi Intézet,

- az MTI, mert „szinte nincs nap, hogy ne számolnának be valamilyen balliberális művész munkájáról”,

- a Petőfi rádió, amiért „csak a balliberális holdudvar zenevilágát (sic!) sugározza”,

- a Fővárosi Önkormányzat, mert fenntartja a Katona József Színházat,

- „a fideszes ferencvárosi önkormányzat, a magyar állam és az NKA”, mert finanszírozza Székely Csaba darabjainak bemutatóját,

- a „jobboldali városvezetésű kulturális intézmények” (sic!) Budapesttől Debrecenen át Kecskemétig, mert „fizetnek” Karafiáth Orsolyának,

- de még a Magyar Művészeti Akadémia is, mert pénzt adott az utcai automatákból vásárolható Poket zsebkönyvekre, pedig az egyik ötletgazda Grecsó Krisztián, ráadásul Esterházy Péter könyve is szerepel a kiadványok között...

ITT OLVASHATÓ