Szerző: HORVÁTH KRISZTIÁN
2018.05.11.
Immáron száz évvel ezelőtt, 1918. május 7-én a központi hatalmak képviselőinek és Románia miniszterelnökének aláírásával megszületett a bukaresti béke, mely végett vetett a felek közti hadiállapotnak, lezárva ezzel a Románia által 1916 nyarán indított (és román vereséggel végződő) offenzívát...
1916 nyarán a keleti fronton a sikeresen kibontakozó Bruszilov-offenzíva, a nyugati fronton pedig a Somme mentén zajló harcok szinte teljesen lekötötték a központi hatalmak erejét és figyelmét, így élve a helyzet kínálta lehetőséggel, Ion I. C. Brătianu akkori román miniszterelnök kormánya az antant támogatása és területei ígéretei mellett 1916. augusztus végén megtámadta a Monarchiát. Az eleinte sikeresen zajló támadás során a román csapatok betörtek Erdélybe, elfoglalva egyebek mellett Csíkszeredát, Fogarast és Brassót is. Hamarosan azonban fordult a katonai szerencse, jelentős német segítséggel rövidesen kibontakozott a központi hatalmak ellentámadása. Délről a Mackensen német tábornok vezetése melletti török, bolgár és német csapatokból kialakított Duna-hadsereg és a 3. bolgár hadsereg kezdett ellentámadásba, Erdélyben pedig Erich von Falkenhayn (1916 augusztusának végéig ő volt a német vezérkar főnöke) irányításával olyan méretű ellentámadás bontakozott ki, mely hamarosan kiverte a román csapatokat a Monarchia területéről. Néhány hónap alatt, 1916 végére a központi hatalmak elfoglalják Románia nagy részét: Havasalföld és Dobrudzsa is az ellenőrzésük alá kerül, a román király Moldvába menekül. Ezt követően 1917-ben a román front megmerevedik.
Amikor Románia 1916-ban az antanttal kötött egyezményét követően betört Erdélybe, az antant részéről csupán az volt az egyetlen – Romániára nézve hátrányos – feltétel, hogy Románia nem köthet különbékét.
Az 1917. februári majd októberi orosz forradalmak azonban tovább rombolják a keleti fronton az orosz hadsereg morálját, ami oda vezet, hogy egyrészt Románia is fegyverszünetet kér a központi hatalmaktól 1917 végén, másrészt 1918. március 3-án Oroszország különbékét köt, ami teljesen ellehetetleníti Románia helyzetét: így kerül sor 1918. május 7-én a bukaresti béke aláírására.
A bukaresti béke értelmében Románia visszaadja Bulgáriának Dél-Dobrudzsát (melyet attól az 1913-as második Balkán-háborút lezáró ugyancsak Bukarestben megkötött békével szerzett meg) és még egy kisebb sávot Észak-Dobrudzsából is, míg Dobrudzsa többi része (a Duna-delta kivételével) a központi hatalmak közös igazgatása alá kerül. Románia egy kisebb területsávot a Kárpátok mentén Ausztria–Magyarországnak enged át, Németország pedig 90 éves koncessziót nyer a román olajkutak használatára. A békeszerződés ezek mellett intézkedett még a leszerelésről, a romániai vallási felekezetek közti egyenlőségről, a Duna-hajózásról, illetve kölcsönösen lemondtak a háborús kártérítésről.
A különbékével ugyan Románia megszegte az antanttal 1916-ban kötött megállapodást, ám a háború vége felé, november 10-én, egyetlen nappal a német fegyverszünet aláírása előtt Románia ismét hadba lép a győztesek oldalán...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.