Szerző: FÁBIÁN ANDRÁS
2018.05.26.
A messiás magyarra fordítva „felkentet” vagy „segítőt” jelent. Görög fordításban Χριστός, Khrisztosz. (Latinosan Cristus, amely a magyarban a Krisztus formában gyökeresedett meg). Messiásként a (Károli Gáspár féle) Bibliában mindössze négyszer említik (kétszer Dániel könyve – 9:25,9:26 , és kétszer János evangéliuma -1:42, 4:25) Ehhez képest körülbelül 330 bibliai helyet találhatunk, ami a Messiásra – eljövetelére, tevékenységére, csodálatos személyére – utal. Bár említettük, hogy mi is a szó valódi jelentése, a messiás személye mégis megváltóként vonult be a magyar köznyelvbe.
Ennyit a hittanról. A szónak minket most elsősorban szemantikai, jelentéstani tartalma érdekel. A messiás személyében olyasvalakiről beszélünk, aki megváltja az ember bűneit, hogy az elnyerhesse Isten kegyelmét. Ez a valaki mai tudásunk és a keresztény hit szerint Jézus, a Krisztus.
És már helyben is vagyunk. Előre is bocsánatot kérek azoktól, akiket nevükön fogok nevezni (nem is tudom, hogy az új adatvédelmi szabályozás lehetővé teszi-e ezt a szerzőnek, nem kizárt, hogy megszólnak majd érte), ők pusztán csak példák, akiket ráadásul nem is én emeltem a példa szintjére. Személyük csupán elég okot szolgáltatott arra, hogy megszólaljak.
Arról van tehát szó, hogy 2010-ben a Fidesz Magyarországon megragadta a politikai hatalmat, ráadásul mindjárt 2/3-dal, s ez igen elbátortalanította a haladó magyar közvéleményt. Megfogalmazásomból élénken ki kell tűnnie annak a ténynek, hogy a Fidesz választóit nem sorolom a haladó gondolkodásúak kategóriájába. Ugyanakkor itt mindjárt emlékeztetnék arra is, hogy ez a választás még a Harmadik Magyar Köztársaság Alkotmánya, és az annak alapján elfogadott választási törvény szerint zajlott. Azóta is sokan elemzik és próbálják értelmezni ezt a 2/3-ot, míg a mostani, egyértelműen a csaláson és a Fidesz számára kedvező körülményeken és feltételeken alapuló 2/3 illegitimitása nem hagy kétséget maga után.
2010-ben tehát az első sokkból eszmélő baloldali szavazók elkezdtek magyarázatot keresni a kudarcra. Kézenfekvő volt, hogy azt Gyurcsányban találták meg, hiszen miért pont a baloldal lett volna intakt a Fidesz évek óta tartó karaktergyilkos propagandájától. Mindjárt előre is bocsátom, hogy az első magyar „messiás” valójában éppen Gyurcsány Ferenc volt, hiszen ő volt az, aki 2006-ban olyan csapást mért Orbánra, amelynek súlyától 4 évig nem volt képes megszabadulni. Állítom, hogy a mai napig Gyurcsány Ferenc az egyetlen a magyar politikai életben, akitől Orbán retteg, s aki megfelelő felhatalmazással a háta mögött képes is lenne legyőzni őt és a neonáci Fidesz politikai demagógián alapuló, ám agyaglábakon álló Gólemét. Ő volt azonban az első a magyar messiások között is, akitől elfordultak, magára hagytak. Sokan vannak köztünk, akik úgy vélik, hogy átlátnak a Fidesz propaganda-mantráin, s mégis: a „Gyurcsány-kérdésben” feltétel nélkül ott állnak a legyőzni óhajtott pártalakulat mögött.
A következő ilyen messiás(nő) a Meggyes Tamást Esztergomban széleskörű társadalmi összefogással legyőző Tétényi Éva volt. Fényes diadal volt, demonstratív kiállás a kormánypárt ellen. Tétényi 2/3-ot szerzett a választásokon. Jó fellépés, határozott, céltudatos karakter, művelt, szimpatikus, kedves egyéniség. Rögtön meg is született a jelszó: Tétényi Éva for president! Aztán a polgármester asszonyt a Fidesz-többségű városi közgyűlés előbb teljesen megfosztotta hatalmától, majd ellehetetlenülve, gyengén elvonult. Megszűnt megváltó lenni. Megszűnt ezzel együtt az ő csodálatos személyébe vetett hit is. Nem is volt hatalmas, tiltakozó, tüntető tömeg a városháza előtt. Holott lennie kellett volna!
Nem fogok végig menni a palettán. Most éppen Márki-Zay Péter és Hadházy Ákos a soros megváltó. Láttam már olyan felhívást, hogy ők alakítsanak gyorsan egy pártot, és akkor meg tudjuk buktatni a Fideszt, mehet a lecsóba, kész, slussz-passz. Mindeközben alig több mint egy hónappal vagyunk a választások után.
Úgy gondolom, hogy nincs messiás. Úgy is gondolom, hogy nagy általánosságban mégis mindenki lehet messiás. Ahogy Madách fogalmaz az Ember tragédiájában:
„Nem messiás-é minden újszülött,
Fénylő csillag, mely feltűnt a családnak,
S csak későbben fejlik szokott pimasszá.”
Ennyit a hittanról. A szónak minket most elsősorban szemantikai, jelentéstani tartalma érdekel. A messiás személyében olyasvalakiről beszélünk, aki megváltja az ember bűneit, hogy az elnyerhesse Isten kegyelmét. Ez a valaki mai tudásunk és a keresztény hit szerint Jézus, a Krisztus.
És már helyben is vagyunk. Előre is bocsánatot kérek azoktól, akiket nevükön fogok nevezni (nem is tudom, hogy az új adatvédelmi szabályozás lehetővé teszi-e ezt a szerzőnek, nem kizárt, hogy megszólnak majd érte), ők pusztán csak példák, akiket ráadásul nem is én emeltem a példa szintjére. Személyük csupán elég okot szolgáltatott arra, hogy megszólaljak.
Arról van tehát szó, hogy 2010-ben a Fidesz Magyarországon megragadta a politikai hatalmat, ráadásul mindjárt 2/3-dal, s ez igen elbátortalanította a haladó magyar közvéleményt. Megfogalmazásomból élénken ki kell tűnnie annak a ténynek, hogy a Fidesz választóit nem sorolom a haladó gondolkodásúak kategóriájába. Ugyanakkor itt mindjárt emlékeztetnék arra is, hogy ez a választás még a Harmadik Magyar Köztársaság Alkotmánya, és az annak alapján elfogadott választási törvény szerint zajlott. Azóta is sokan elemzik és próbálják értelmezni ezt a 2/3-ot, míg a mostani, egyértelműen a csaláson és a Fidesz számára kedvező körülményeken és feltételeken alapuló 2/3 illegitimitása nem hagy kétséget maga után.
2010-ben tehát az első sokkból eszmélő baloldali szavazók elkezdtek magyarázatot keresni a kudarcra. Kézenfekvő volt, hogy azt Gyurcsányban találták meg, hiszen miért pont a baloldal lett volna intakt a Fidesz évek óta tartó karaktergyilkos propagandájától. Mindjárt előre is bocsátom, hogy az első magyar „messiás” valójában éppen Gyurcsány Ferenc volt, hiszen ő volt az, aki 2006-ban olyan csapást mért Orbánra, amelynek súlyától 4 évig nem volt képes megszabadulni. Állítom, hogy a mai napig Gyurcsány Ferenc az egyetlen a magyar politikai életben, akitől Orbán retteg, s aki megfelelő felhatalmazással a háta mögött képes is lenne legyőzni őt és a neonáci Fidesz politikai demagógián alapuló, ám agyaglábakon álló Gólemét. Ő volt azonban az első a magyar messiások között is, akitől elfordultak, magára hagytak. Sokan vannak köztünk, akik úgy vélik, hogy átlátnak a Fidesz propaganda-mantráin, s mégis: a „Gyurcsány-kérdésben” feltétel nélkül ott állnak a legyőzni óhajtott pártalakulat mögött.
A következő ilyen messiás(nő) a Meggyes Tamást Esztergomban széleskörű társadalmi összefogással legyőző Tétényi Éva volt. Fényes diadal volt, demonstratív kiállás a kormánypárt ellen. Tétényi 2/3-ot szerzett a választásokon. Jó fellépés, határozott, céltudatos karakter, művelt, szimpatikus, kedves egyéniség. Rögtön meg is született a jelszó: Tétényi Éva for president! Aztán a polgármester asszonyt a Fidesz-többségű városi közgyűlés előbb teljesen megfosztotta hatalmától, majd ellehetetlenülve, gyengén elvonult. Megszűnt megváltó lenni. Megszűnt ezzel együtt az ő csodálatos személyébe vetett hit is. Nem is volt hatalmas, tiltakozó, tüntető tömeg a városháza előtt. Holott lennie kellett volna!
Nem fogok végig menni a palettán. Most éppen Márki-Zay Péter és Hadházy Ákos a soros megváltó. Láttam már olyan felhívást, hogy ők alakítsanak gyorsan egy pártot, és akkor meg tudjuk buktatni a Fideszt, mehet a lecsóba, kész, slussz-passz. Mindeközben alig több mint egy hónappal vagyunk a választások után.
Úgy gondolom, hogy nincs messiás. Úgy is gondolom, hogy nagy általánosságban mégis mindenki lehet messiás. Ahogy Madách fogalmaz az Ember tragédiájában:
„Nem messiás-é minden újszülött,
Fénylő csillag, mely feltűnt a családnak,
S csak későbben fejlik szokott pimasszá.”
...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.