Szerző: SZABÓ DÁNIEL
2018.05.12.
A választás másnapjától kezdve számtalan cikk elemezte a kormánypárt kétharmados sikerének okait. Nyilvánvaló, hogy a politikai versenyben nem érvényesülhetett az esélyegyenlőség elve. Sokan sokszor írtak a választási rendszerről, a főleg vidéken érvényesülő fideszes médiatúlsúlyról és a választási csalásokról. Ezekkel itt nem foglalkozom. Fő kérdésem az, hogy az ellenzék miért nem tudott több választót megszólítani, mint 4 évvel ezelőtt, és hogy miért sikerülhetett ez a kormánypártnak. A háromrészes cikksorozat első része az ellenzéki sajtó szerepével, a második az ellenzéki pártok felelősségével, az utolsó pedig a kormánypropagandával foglalkozik.
Az ellenzéki pártokon most sokan elverik a port. Joggal. De ellenzéki oldalon nem csak ők, hanem a sajtó és – talán kisebb mértékben – a civil szervezetek aktivistái is felelősek, mert a kampányban betöltött szerepük legalább akkora volt, mint az ellenzéki pártoké.
Ez főleg azért van így, mert a magyar választók nagy többsége politikailag passzív és szinte már hagyományosan távolságot tart a pártoktól. Egy-egy párt saját választói sem járnak pártjuk rendezvényeire, a párttagok száma nagyon alacsony, az aktivistáké szintén, a pártok ezért egyre belterjesebbek. A választók pártközleményeket nem olvasnak, általában saját pártjuk oldalait sem követik. Politikai aktivitásuk általában kimerül az ellenzéki sajtó olvasásában, esetleg facebookozásban, ismerősökkel való beszélgetésekben. Természetesen pártok által szervezett tüntetésekre sem járnak.
Létezik viszont egy, főként fővárosi töredékük, amely az ellenzéki civilek által szervezett tüntetésekre eljár, de nekik is csak kis részük, amely aztán rendszeresen részt is vesz a civilek munkájában. Egy-egy nagyobb „boom”, azaz tüntetéshullám után, a civil kezdeményezésekből esetleg új pártok nőnek ki, amelyek X idő után ugyanolyanok lesznek, mint az eddigiek. Az eredmény annyi, hogy generációs alapon tovább fragmentálják az ellenzéki szavazótábort, viszont új gondolatokat és új szavazókat már nem hoznak, vagy ha (mint korábban az LMP) hoztak is, azokról lemondanak.
Az ellenzéki pártok így, hatékony aktivistahálózat hiányában általában csak az ellenzéki sajtón keresztül tudják megszólítani a választókat. Az ellenzéki sajtónak pedig jó ideje megvannak a maga kedves témái. A pártok a kampányban ezért csak akkor tudtak nagyobb felülethez jutni, mikor ezeket a témákat és felvetéseket visszhangozták, saját programjuk, narratívájuk, jövőképük bemutatására nemigen volt lehetőségük. De melyek is az ellenzéki sajtó slágertémái?
...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.