Szerző: DÉS LÁSZLÓ
2018.05.04.
Mostanában a Magyar Idők nevű kormánypropaganda-lapban többször meg lettem említve művésztársaimmal, barátaimmal együtt, egyrészt mint „rettegő” (sic!), másrészt mint a hazát áruló ballib művész, aki az állam csecsén hízik. Egy Szakács Árpád nevű sajtómunkás szállt rá erre a témára, már hogy a balliberális értelmiség és művészvilág hogyan gazdagodik a kormány pénzén, miközben ekézi azt. Egy régi, immáron húszéves, mondhatni, primitív fogással él, azt állítván, hogy ez a kormány egyenlő a hazával. Tehát aki nem szereti ezeket a politikusnak nevezett széltolókat (hogy finoman fejezzem ki magamat), az hazaáruló. Ezt az igen aljas és hazug mantrát ’98-ban kezdték el nyomni a fideszesek, és ez mára lassan be is ért. Már akkor is le lettek hazaárulózva azok az értelmiségiek, akik kritizálni merték a kormány működését, és ráadásul ezt külföldi újságokban tették. Sz. Á. azt is felháborítónak tartja, hogy az idei budapesti könyvfesztivál díszvendége, a szintén ballib (sic!) Daniel Kehlmann, ahelyett, hogy hálát rebegett volna a magyar kormánynak, hogy idejöhetett, „beletörölte a lábát a vendéglátó országba”, „a magyarok pénzén lejáratta Magyarországot”. Értsd: kritizálta a magyar kormányt. Tehát a magyar kormány – egyenlő Magyarországgal! A kormány által működtetett, de a mi pénzünkből fenntartott sajtó, rádiók, televíziók propagandistái el sem tudják képzelni, hogy egy művész, egy ember szabadon nyilatkozik, azt mondja, amit gondol, és nem azt, amit elvárnak tőle. A korrupció nem csak a milliárdok adagolása a haveroknak és maguknak, korrupció az is, ha eladod a lelked.
A cikkből világosan kiderül, hogy ki akarják csinálni vagy szigorúan figyelmeztetni Pröhle Gergelyt, a Petőfi Irodalmi Múzeum vezetőjét, mert nem hív elég jobboldali művészt az intézménybe, ezzel szemben sok balliberális művészt – ahogy Sz. Á. címkéz minket – viszont igen.
Ugye ez a másik elmebaj, az előbb említett mellett, hogy a művészet nem jó vagy rossz, hanem balliberális vagy jobboldali, és azon belül is Orbán-hívő. Abban a világban, amit a Magyar Idők nevű kormánylap is képvisel, csak így lehet felosztani a művészeket és a művészetet. Tehát nem számít se a teljesítmény, se a színvonal, se a siker, a fogadtatás, csak a jelenlegi kormányhoz való hűség, lojalitás...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.