A JOGÁLLAMISÁG KRITÉRIUMAI

FARKASVONÍTÁS BLOG
Szerző: Tarski
2018.05.19.

Megint kaptam egy házi feladatott Paragrafus nincknevű kommentelőnktől. De ez most különleges házi feladat, mert egy olyan törvényről van szó, ami még meg sem született, tehát végeredményben érdemben nem is lehet azt minősíteni. Egy törvény tervezetéről csupán azt lehet majd mondani, hogy azt miért kívánta megalkotni a jogalkotó és milyen célt szolgálhat. De azt nem lehet állítani, hogy azzal bizonyos szabadságjogokat akar elvonni tőlünk a jogalkotó, mert még per se nem beszélhetünk jogalkotásról. Márpedig Paragrafus éppen ezt tette akkor, amikor idő előtt farkast kiáltott és egyből a jogállamiság felszámolásáról és a Fidesz leválthatatlanságáról beszélt. De nézzük sorban a dolgokat!

Paragrafus szerint a régi és ma már az újbóli igazságügy miniszter beszélt arról, hogy “a magyar kormány újra a 2017-ben egyszer már megtorpedózott közigazgatási felsőbb bíróság létrehozását tervezi.” De ez még nem minden, mert ezen felül “a Legfelsőbb Bíróságon is várhatók változások, mert 'a legfőbb bírói fórum átalakítása befejezetlen munka volt'. Kezdjük azzal, hogy a mai új parlamentnek van lehetősége a jogalkotásra, nem pedig az ellenzéknek. Ez a dolgok rendje a liberális demokráciákban és ezen senki, még mi sem tudunk változtatni. Tehát azt kétségbe vonni, hogy a mai parlamentnek nincs meg a törvényes alapja a jogalkotásra, nos, ez minimum a dolgok meg nem értését jelenti. Tovább menve: a mai parlamentben a Fidesznek van kétharmados többsége, ami, szintén a liberális demokráciákra jellemző módon, azt is jelenti, hogy akár az alkotmányt is módosíthatja. S itt most abszolút irreleváns az, hogy a Fidesz miként szerezte meg a kétharmados többséget, a lényeg az, hogy ez létezik és ezt kihasználhatja. Ezekből következik az, hogy a Fidesz olyan törvényt alkothat, ami a saját és nem az ellenzék politikai céljait kívánja megvalósítani, ami ismét nem vethető a Fidesz szemére.. Ez szintén természetes dolog, hiszen ez a kontinentális imperatív jogszemléletből vezethető le. Most úgy látták, hogy a fent jelzett módosításokat meg kell tenniük, amihez nyilvánvalóan adottak a lehetőségeik. Ilyen módon csak azt lehet vizsgálni, hogy a már kész törvény és nem a törvénytervezet, kiállja-e a jogállamiság próbáját, vagy sem.

A nagy kérdés az, hogy miként értelmezzük a jogállamiság fogalmát, hiszen ahány ember, annyiféle értelmezés van forgalomban. Nekem létezik egy tágabb és egy szűkebb értelmezésem. A tág értelmezésszerint jogállam az a politikai rendszer, amelyet törvények szabályoznak. Itt most figyelmen kívül hagyom azt a tényt, hogy a politikai rendszer működésének irányításában az erkölcsnek és a vallásnak is jelentős szerepe van. Szigorúan véve jogállamról csak akkor beszélhetünk, ha az erkölcs és a vallás politikai rendszert szabályozó szerepe tart a nullához. Ilyen persze csak elméleti szinten létezik, de a jogállam fogalmának helyes értelmezéséhez ezt szükséges volt exponálni. A kérdés itt most az, hogy miért volt szükség a jogállamnak egy ilyen tág értelmezését adni. Azért, mert a történelem során a politikai rendszerek fejlődtek, ezért az összes politikai rendszert csak egy meglehetősen általános tulajdonsággal lehet jellemezni. A tág értelmezésnek az a legfőbb hiányossága, hogy a politikai rendszereket csupán két részre osztja: a törvények nélküli szabályozás időszakára és a törvények által történő szabályozás időszakára. Ez utóbbi pedig akkor jött létre, amikor az őshorda megalkotta az első tabut...

ITT OLVASHATÓ