A HATÁRÁTKELÉS NEHÉZSÉGEI

HATÁRÁTKELŐ
Szerző: Határátkelő / Zivile
2018.05.03.

Senki nem mondta, hogy külföldre költözni és ott új életet megalapozni könnyű. Mégis vannak olyan részei, amelyekről talán kevesebb szó esik (persze a Határátkelőn már elég sok mindenről esett szó…), vagy amelyeket érdemes azért sokadszor is felidézni, hiszen mindig akadnak, akiknek ez fontos és új információ lehet. A mai posztban ezt a két típust próbáltam ötvözni, aztán mindenki saját tapasztalata, ízlése szerint egészítheti ki a nehézségek listáját.

Az előítéletek

Ezek sajnos általában negatívak, de alighanem sokan tapasztaltátok már, hogy valakinek megváltozik az arcifejezése, amikor kiderül, honnan jöttél. Ez persze nem a külföldön élő magyarokra jellemző csak (mielőtt…), hanem más, a volt szocialista blokkból külföldre költözők számoltak be hasonlóról.

„Nem fordul elő túl gyakran, de néha észreveszem, ahogyan megváltozik a másik arckifejezése, amikor megmondom, honnan jöttem, Először nem nagyon szerettem elárulni, hogy litván vagyok. Tényleg azt gondolják majd, hogy ellopom a bringájukat, hogy aztán újra eladjam? Vajon az összes dél-európai késik és hangos? És még sorolhatnám.

Személy szerint azzal próbálok fellépni a hazámmal kapcsolatos negatív előítéletek ellen, hogy pozitív sztorikat és tényeket mesélek róla némi humorral és kritikával fűszerezve. Szerintem ezt kell tenni: példát mutatni és nem félni attól, mit gondolnak majd mások” – írta Zivile.

Az „új gyerek” jelenség

Mindannyian ismerjük, milyen új közösségbe érkezni és megpróbálni beilleszkedni – legyen az iskolai osztály, új munkahely, vagy egy másik ország.

„Ha már iskola, a helyzetet nehezíti, ha ez a suli külföldön van, ahol egy ismeretlen tanár egy, a gyereked által nem vagy csak kevéssé ismert nyelven tanít, az osztálytársaknak megvannak a maguk belső poénjai, és szinte biztos, hogy olyan szlenget beszélnek, amit nincs az a tanár, aki megtanított (legfőképp azért, mert ő sem ismeri).

Még akkor is, ha már volt részünk hasonló élményben (és kinőttük az iskolás kort), van ebben a helyzetben valami félelmetes. Senkit nem várnak külföldön új barátok, a legjobb, amit ebben a helyzetben tehetsz, hogy erősen arra koncentrálsz, miért is vágtál bele a határátkelésbe. Ja, és nem árt, ha sok türelmed is akad hozzá” – írta Amanda.

Beilleszkedés

Szorosan az előző ponthoz tartozik a beilleszkedés kérdése, vagy talán szerencsésebb lett volna befogadást írni.

„Amikor először költöztem az Egyesült Államokba, a szüleimmel egy kisvárosban éltünk, ahol még soha nem járt korábban külföldi diák. Nagyon szerettem volna hasonló külföldi gyerekekkel találkozni, de gyorsan rá kellett döbbennem, hogy én vagyok az egyetlen. A senkihez sem tartozás érzése nagyon nehéz volt, különösen egy beilleszkedni vágyó tini számára” - mesélte clmama...

ITT OLVASHATÓ