A FENE AKAR SZABADSÁGHARCOS LENNI - KEREKASZTAL BRUNCH ALFÖLDI RÓBERTTEL TEL-AVIVBAN

IZRAELINFO.COM
Szerző: Új Kelet
2018.05.16.

Alföldi Róbert, a Nemzeti Színház korábbi igazgatója a Drory magyar könyvtár meghívására érkezett Tel-Avivba. Az Új Kelet újság szerkesztőivel1 a színész–rendező baráti beszélgetésre ült le egy neve-cedeki étteremben. Az izraeli magyar nyelv sajátságai és a régi barátság okán tegeződünk, a beszélgetést pedig kisebb rövidítésekkel, de pontosan közöljük.

Bedő J. István: Rendeztél külföldön, nem is egyet. Amikor szabadon választható a színdarab, az opera, olyankor a rendezéseid visszatükrözik a szabadságot, amit Magyarországon magadban érzel?

AR: Az a nehézség, hogy egy otthoni rendezésnél zsigerileg tudod, miről kell beszélni. Amikor külföldön rendezel, akkor nagyon érdekes vagy, nagyon vonzó vagy, nagyon sikeres is lehetsz – de mindig nagy kérdés, hogy mennyire van talaja annak, amit te gondolsz. De két hónap vagy hat hét alatt nem lehet megismerni úgy egy országnak a működését, hogy a zsigeri ügyekről tudj beszélni. Tehát külföldön az ember megpróbál, mondjuk így, általános emberi ügyekről beszélni, és ez jó esetben összecsúszik azzal, ami ott van. Erre szoktam azt mondani, hogy lehetsz bármilyen sikeres külföldön, kulturális érdekesség maradsz.

Steiner Kristóf: Ha valahol hosszabb ideje élsz, egy idő után részese leszel a társadalomnak, hiszen a társadalom azokból áll össze, akik beleszületnek vagy odajönnek. És ahogy te megfigyeled, látod ezt a másmilyen világot, az szintén fontos és releváns szelete lesz annak a világnak.

AR: Igen, tíz év után valószínűleg megérzel valamit belőle, mert megismered. De úgy, hogy megérkezel szombaton, és hétfőn elkezded a munkát, úgy nem tudod megismerni. Olyan megesik, hogy próba közben kiderül valamiről, amiről otthon azt hitted, hogy úgy van, hogy ott egészen másképp van, ezért aztán változtatni kell. Sőt olyan is megtörtént, hogy nem értették, egy konkrét gesztust miért kérek. Olyan dolog volt ez, amit verbálisan nem lehet megfogalmazni, hanem az érzet az, ami beszél. Aztán elkezdtünk róla beszélgetni, és kiderült, hogy az a gesztus nekünk, magyaroknak mást jelent, mint abban az adott országban.

Vadász Éva: A lapunk célja a magyar örökség terjesztése Izraelben. Szerinted mit érdemes magyar örökségként külföldön nyújtani a mai Magyarországról elvándorolt embereknek?

AR: A külföldön élő magyar embereken azt látom, hogy számukra a magyar örökség olyan dolog, ami bezárt és megállt. A múlt megőrzését értelmezzük magyar örökségnek. Azt őrizzük, ami régen volt, amit kihoztunk magunkkal. Ami csodálatos ugyan, de nem sok köze van a mához. Azt gondolom, hogy az örökséget úgy lehet őrizni, hogy a létező, élő, működő, fejlődő, mozgó jelent kellene valahogyan bemutatni, elhozni. Mert a hagyomány már megvan. Emberek kijönnek, fontos nekik a saját identitásuk, biztosan megőrzik a hagyománynak azt a részét, amit már tudnak. Viszont a magyar örökséget rossz irányból értelmezzük, mert visszafelé nézünk. Főleg azok, akik hosszú ideje nem élnek Magyarországon. A tegnapi eseményen a Drory könyvtárban azt mondta valaki, hogy Gábor Miklós a legjobb magyar színész. Ez akár lehet igaz is, de a kérdező számára csak azért Gábor Miklós a legjobb, mert ő az utolsó magyar színész, akit ismert. Szerintem a kultúra akkor jó, ha jelen idejű...

ITT OLVASHATÓ