A FALVAKBAN A KÖZMUNKAPROGRAM HOZOTT SZÁZEZERSZÁM SZAVAZATOKAT A FIDESZNEK

ÁTLÁTSZÓ
Szerző: UNGÁR TAMÁS
2018.05.14.

Nemcsak a kistelepülések legszegényebbjei, de a falusi középosztály is hálás Orbán Viktornak a tömeges közmunkáért. A tudatos félelemgerjesztés és a választási ajándékként osztogatott Erzsébet-utalvány pedig végképp a Fidesz felé fordította a kistelepülések lakóit. Ungár Tamás riportja az ország egyik legszegényebb régiójából.

Hoffmann Antal 2013-ban megjósolta, hogy a közmunka-program a Fidesznek félmilliónál is több szavazatot hoz majd. Hoffmann a Baranya megyei Bezedek községben nőtt fel, később építésztechnikusként dolgozott, majd a rendszerváltás után sikeres vállalkozó volt Pécsen. 1998-ban, már nyugdíjasként, gyerekkori barátai kérésére elindult és nyert szülőfalujában a polgármester-választáson. Ezt követően 16 éven át fizetést nem kérve irányította, kiterjedt kapcsolatai révén látványosan szépítette a 260 lelkes Bezedeket.

Hoffmann 2013 őszén azért hívott fel, hogy elmondja: az évtizedek óta állástalan vagy csak rövid ideig foglalkoztatott bezedekiek örülnek a közmunkának. Hozzátette: egy évvel korábban a falu közfoglalkoztatottjai még háborogtak a kényszerűnek érzett és rosszul fizetett közmunka miatt, ám 10-15 hónap elteltével sokan rájöttek, hogy ez az állás – ha nem is főnyeremény – számos előnnyel jár, és kifejezetten hálásak a kormánynak.
Így lett a korábban utált közmunka általános siker a falvakban

A polgármester hívására elmentem Bezedekre és a szomszédos dél-baranyai falvakba, és több tucatnyi közmunkással beszélgettem. Szinte valamennyien Hoffmann szavait erősítették. Elmondták, hogy számtalanszor „becsapta őket az élet”. A közelben állást találni a rendszerváltáskor megszűnt üzemek és téeszek egykori betanított- és segédmunkásainak általában reménytelen volt, az átképzési tanfolyamokon tanított szakmákról pedig beigazolódott, hogy azokkal elhelyezkedni sehol sem lehet. Így azok nem nekik hoztak megélhetést, hanem a haszontalan oktatást adó vállalkozásoknak.

Visszatérő panasz volt, hogy ha egy cég mégis munkát ajánlott, akkor az egy-két év után bedőlt. Előfordult, hogy a vállalkozások csak addig alkalmazták az állástalanokat, amíg kaptak utánuk bértámogatást, ezt követően vagy leépítésre kerültek, vagy a piaci helyzetre hivatkozva csökkentették a bérüket. Esetleg nem állták már a buszbérlet árát, s így nem érte meg ingázni, hisz ezzel a minimálbérnél is kevesebb lett a tiszta jövedelmük.

Egyébként a cégek minimálbérre jelentették be őket – nemegyszer csak hatórás munkaidőre -, s ami afölött, „zsebbe” járt volna, azt gyakran nem, vagy csak részben fizették ki. Ráadásul az alkalmazók időnként nem fizették a tébét és a nyugdíjjárulékot. Sok cégnél a munkakörülmények is csapnivalók voltak, munkaruhát pedig szinte sehol se adtak...

ITT OLVASHATÓ