A CSUTI HELYÉBEN NEM BÍZNÉK OLYAN NAGYON A KERESZTÉNYSÉG HATÁSÁBAN

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: BENEDIKTY BÉLA
2018.05.18.

...A hetvenes években rendeztem egy dokumentumjátékot, Az út volt a címe. Egy rendkívül rokonszenves, Felvidékről Rémbe (zsákfalu Bács-Kiskun megyében) kitelepített parasztember életútjáról szólt, azaz voltaképpen a XX. század történelméről. Az önmagában is hangulatos, falusi atmoszférában fölvett elbeszéléshez ki akartam találni valamit, amivel bontani tudom a szöveget, megkértem a zenei szerkesztőmet, hozzon ki mindent a Magyar Rádió archívumából, amit jellemzőnek talál a 20-as évektől kezdve. Zenéket, beszédeket, hangképes tudósításokat, lehetőleg olyanokat, amikre pusztán az elhangzásuk alapján rá lehet ismerni, mert azt nem akartam, hogy ezek a bejátszások testidegen konferálásokkal el legyenek választva egymástól.

Volt köztük egy rendkívül gusztustalan beszéd egy rendkívül ellenszenves hangú, iszonyatosan ostoba ember által füllel hallhatólag nagyszámú közönség előtt előadva, amiről nem tudtam, ki lehet, mi lehet. Összehívtam a stúdióba az okos embereket (akiket én annak tartottam, akiket referenciaszemélyként tiszteltem), Cserés Miklóst, a Rádió korábbi főrendezőjét, Boros Jánost, aki a polgári törvénykönyvből is tudott volna izgalmas műsort szerkeszteni, Lévai Bélát, a Rádióújság főszerkesztőjét, Körmendi Lászlót, a „Rádió hangját” (ő mondta 1956-ban az el nem felejthető mondatot, a „hazudtunk éjjel, hazudtunk nappal”-t) – mindenkire nem emlékszem, az volt még fontos, hogy nálam 20-30 évvel idősebbnek kellett lenniük, lejátszottam nekik a felvételt, alig szólalt meg, már jött is a név: Zadravecz püspök. Szinte egyszerre mondták. Majdnem egyforma undorral az arcukon. Azt a beszédet nem sikerült előkerítenem (szerintem már a Rádióban sincs meg, ahogy én ezt a ’90 óta uralgó bandát ismerem – a politikusokra gondolok), már Rádió sincs, nemhogy archívum. De találtam mást, azt hiszem, ez is megteszi:...

ITT OLVASHATÓ