TANULMÁNY EGY LEVÉLTETŰRŐL, AMI ÍGY ELEFÁNTNAK LÁTSZIK, PEDIG CSAK LEVÉLTETŰ

JÓREGGELT EURÓPA BLOG
Szerző: BENEDIKTY BÉLA
2018.04.19.

Az ember gyávának születik. Természetes tulajdonsága, hogy fél a fájdalomtól, az éhségtől, a szomjúságtól, mindentől, ami ismeretlen, mert az fájdalmat, éhséget és szomjúságot okozhat. Bátor az, aki le tudja győzni a természetes gyávaságát, és a maga, de főképp a közeli és távolabbi környezetének érdekében hajlandó vállalni a fájdalmat, azt is, amit már ismer meg azt is, amit még nem (meg néhány idegrendszer és képzelőerő nélkül született, az viszont nem bátor, csak érzéketlen).
A gimnáziumban, ahová jártam, az egy évvel utánunk következő osztályban volt egy kisfiú, aki inkább látszott másodikos elemi iskolásnak, mint gimnazistának. A szünetekben napjában többször felrohant a negyedikre, nyomában az üldözőivel, és sápadtan a félelemtől a karomba kapaszkodva a hátam mögé bújt, hogy védjem meg, bántani akarják. Nem tudom, miért éppen engem választott, voltak nálam nagyobbak is az iskolában, igaz, jórészt tohonya tészták vagy dióverőszerű egyszálbélűek, de azt hiszem, azon a szinten, ahonnan ez a kisfiú szemlélte a világot, mindegy volt, hogy valaki két fejjel nagyobb nála vagy két és féllel.
Az üldözők nem mertek közel jönni, de volt olyan, aki vitézül azt mondta, dehát folyton pimaszkodik. Pimaszkodjatok vissza, mondtam eleinte nem túl szellemesen, de ne akarjátok megölni.
Egyszer valamiért lerendeltek az igazgatói irodába (ez sűrűn előfordult), az a harmadikon volt, visszafelé menet láttam, mit csinál a kisfiú. Nem pimaszkodott, hanem szemétkedett, de már nem merték bántani, mert tudták, hogy úgyis felszalad hozzám. Odamentem, a háta mögé álltam, nem vett észre, átöleltem, lefogtam a karjait. Aki akar, behúzhat neki. Közelebb jöttek, de nem hitték el, csak álltak. Jancsika, mondtam, te egy gyáva kis szar vagy, nincs több védelem, tőlem agyon is verhetnek. Elengedtem, otthagytam. Nem tudom, megverték-e akkor, csak azt tudom, hogy nagyon csöndes kis gyerek lett belőle.
Ha valaki egy ország előtt tépi a száját, és folyton úgy tesz, mintha bátor volna, de nyomban felrohan a negyedikre, ha egy ismeretlen vékony kislány a közelébe menne, hogy kérdezzen valamit, az már nemcsak zsigerileg gyáva, az jellemtelen is, mert pontosan tudja, egyedül még néhány kapirgáló baromfi közé sem merne bemenni.
2013. december 25-én föltettem ide, erre a blogra egy írást. Nem tudom, hányan olvasták. Azt sem, hány jogász volt az olvasók között. Megkérdeztem olyat, aki ért hozzá, az azt mondta, én így, írásban vádolhatok, még Magyarország miniszterelnökét is vádolhatom, de én nem tehetek semmi egyebet, mert nem vagyok "jogi személy".
Úgyhogy most megint ideteszem, hátha azóta lettek bátrabb emberek a jogi személyek között...

ITT OLVASHATÓ