Szerző: SERES LÁSZLÓ
2018.04.25.
Az antiparlamentáris demagógia akkor is kártékony, ha a parlament most éppen nem olyan, amilyennek lennie kéne (erős understatement). Vélemény.
Erősen indított a hódmezővásárhelyi polgármester, aki elhíresült programbeszédének elhangzása után két nappal lapunkkal mégis inkább azt közölte, hogy nem vágyik a messiás-szerepre. Érthető. Ha belegondolunk, mire vállalkozna jelenleg egy potenciális messiás, akkor ő, aki bárki másnál alkalmasabb lenne egy új típusú ellenzék vezetésére, nagyon is jól teszi, ha óvatos.
"A választáson a magyar nép leváltotta az ellenzéket. Be kell látnunk, hogy a magyar népnek igaza volt. (...) A magyar nép megérdemel egy olyan ellenzéket, amelyik nem csak szavakban utasítja el a korrupciót és a megfélemlítést."
Lényeges, a következő hetek-hónapok alapvetéseit meghatározó dolgokat mondott ki Márki-Zay Péter, akinek Nietzschétől ("Ami nem öl meg, az megerősít") Churchillig ("We shall never surrender") ívelő beszéde az április 8-i kudarc, a poszttraumás stressz és a tettvágytól égés valamennyi fontos toposzát érintette. A legfontosabb mozzanat mégis az volt, amikor profi populistaként (nem megbélyegzésnek szánom) közvetlenül a "néphez" fordult, és politikai követeléseket fogalmazott meg: harcolni kell az ellenzék egységesüléséért, hogy mind a 106 körzetben csak egy jelölt álljon szemben a Fideszével, ugyanakkor harcolni kell
"az ellenzékbe beépített árulók ellen, akik a jövőben is a megosztottságot igyekeznek majd fenntartani, gyűlöletet szítanak az ellenzéki pártok és választópolgárok között, az „Oszd meg és uralkodj” politikájával szolgálva a Fidesz hatalmon maradását".
Ambíciózus terv, és nem a szónok hibája, hanem a helyzetből adódik, ha egyelőre több a kérdés ezzel kapcsolatban, mint a válasz. Árulók-e például azok a bal- és jobboldali pártok, amelyek a február 25-i hódmezővásárhelyi polgármester-választásra felsorakoztak egy független jelölt, történetesen a szónok mögé, és az egyik párt (a Jobbik) még kampánystratégiai tanácsokkal is ellátta? Ott persze nem parlamenti képviselői poszt volt a tét, de a verseny anyagi és szervezeti feltételei ugyanúgy egyenlőtlenek, az állampárti kampány éppúgy személyeskedő, durva és hazug volt, mint az országgyűlési – Márki-Zay mégis nyerni tudott. A "rendszer" ugyanaz volt.
Áruló-e az az ellenzéki képviselő, aki átveszi a mandátumát? Ungváry Krisztián történész a választás után tizenkét nappal Kunhalmi Ágnest bírálja (aki azt merte nyilatkozni, hogy "be kell csekkolnunk, hogy erőforrásokhoz jussunk"), és arra buzdítja az ellenzéket, hogy ne vegye át mandátumát. Hogy miért? Azért, amit már nemhogy a kampányban, de nyolc éve tudunk. Egyenlőtlenek a feltételek, manipulált a választási rendszer, az állami média egy fos, a kormány hazugságokkal vezeti meg a választókat, úgyhogy a választás végeredménye nem fogadható el érvényesnek. Gomperz Tamás is úgy látja, az ellenzéki tüntetés szónokainak világossá kell tenniük:
"a NER részének tekintik azokat a politikusokat, akik felveszik a mandátumukat, és nem az ellenzékének."...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.