Szerző: GÖBÖLYÖS N. LÁSZLÓ
2018.04.01.
– Seress Rezső élete és halála több emlékezetes előadást ihletett, Bodrogi Gyula és Fesztbaum Béla is megszemélyesítette. Mi az, ami Seressben ennyire vonzó egy színész számára?
– Seress Rezső önmagában egy „figura” volt. A hozzá kapcsolódó történetek a közép-európai legendárium részei, humorával, fájdalmával, különleges filozófiájával mindannyian magunkénak érezzük. Ezen túl nekem személyesen köszön ez a különös küldetéstudattal kevert szorongásos frusztráció. Szerepel a darabban az a történet, amikor első daláért kap öt pengőt, vesz egy Doxa órát, beül a New York kávéházba, nézi a korabeli elit értelmiséget, és akkor hangzik el ez a fontos mondata – vagy Müller Péter adta a szájába, ki tudja –, hogy „szomorú kis ország a miénk, de boldogok az emberek, ha valaki ezt kimondja”. Az előadás egy öngyilkosság utáni visszatérésről szól, egy poklokat megjárt emberről, normális esetben mégis végig fogjuk röhögni. A darab folyamatos önirónia és szembenézés standupos elemekkel. „Mi vagyok én? Egy negyedosztályú smúz zongorista a Kulacsból” – mondja Seress a végén. Mit jelent a smúz? Olyan, aki folyamatosan kommunikál a közönséggel. Csak ebben a közegben érezte jól magát, nem véletlen, hogy a Carnagie Hallba nem ment el – állítólag még Budára sem ment át soha.
– Gyakran idézik Otto Klemperert: Seress nem muzsikus – csak zseni. A 20. század második fele adott nekünk még néhány hasonló figurát: Leonard Cohent, Bob Dylant, Cseh Tamást.
– Ők mind megéreztek valamit a korukból. Cseh Tamás 1974-ben jött be az életembe, elsős gimnazista voltam akkor. Kívülről fújtuk a dalait, a házibulik része volt, hogy könnyfátyolos szemmel, cigarettától köhögve Cseh Tamást énekeltünk és Esterházy Pétert olvastunk. Ezek zeneileg talán egyszerű dalok, és mégis hatnak. Ez a dolguk. Ez a műfaj. Amikor azt hallom, hogy Seress nem zenész, mindig bosszankodom, mert a profik sznobériáját érzem mögötte. Ezek a nóták tele vannak szívvel. Hidegen hagy, hogy a nagykönyvben leírtakhoz képest megmosolyogtató-e a zenei világa. Ha már az egyszerűségnél tartunk: a kezdő gitáros első száma rendszerint a Deep Purple Smoke on the Waterje. A világ egyik legnagyobb slágere lett. Nézzük csak meg a dallamvilágot: ta-ta-taaa (léggitáron pengeti és énekli). Tehát sokkal nagyobb titok ez annál, mint hogy lekezelően beszéljünk Seress Rezsőről és a zsenialitásáról. Persze ettől még kell tanulni, tanulni, tanulni, de ne szóljuk le azt, aki ösztönösen alkot. Azt azonban soha nem tudjuk meg, hogy ha Seress tényleg megtanul zongorázni és „rend lesz a fejében”, akkor vajon megszületnek-e ezek a furcsa melódiák és szövegek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.