PLT: MIÉRT NEM MENTEM EL SZAVAZNI

ÁTLÁTSZÓ BLOG
Szerző: PAPP LÁSZLÓ TAMÁS
2018.04.09.

Hogy mi akasztott ki legjobban a kampány során? Nem az egyre ocsmányabb, a legalantasabb ösztönökre játszó kormánypárti óriásplakátok. És nem is az obligát demagóg, ígérgetős, fogadkozós, összefogós, visszaléptetős ellenzéki burleszk. Ezekre az örökzöldekre már immunis vagyok. Attól viszont falnak tudtam volna menni, amit hihetetlen töménységben ömlesztett rám a média. Celebek, híres emberek, a legkülönbözőbb tekintélyek sulykolták társadalmi célú reklámklipekben hetek óta, miszerint feltétlenül el kell menni szavazni, mert a felelős állampolgár, a rendes ember, a demokrácia híve ezt teszi. Akkor viszont én sem felelős, sem rendes, sem demokrata nem vagyok. Ugyanis pont a fordítottját csináltam annak, amire ezek a hirdetések rádumálni próbáltak.

Nem mentem el szavazni, s ezt hosszú mérlegelés, gondolkodás után, tudatos döntéssel tettem. Nem értek egyet azzal, hogy ez felelőtlenség vagy passzivitás volna. Úgy vélem, a szándékos bojkott, amikor valaki tudatosan kivonja magát egy folyamatból, éppúgy cselekvés, mint a voksolás, sőt. Az eredmény ismeretében pedig még inkább úgy gondolom: ez volt az egyetlen józan, racionális opció.

Mikor ezt a véleményem pénteken, a szavazás előtt két nappal egy Facebook-posztban közzétettem, finoman szólva nem lettem népszerű a kormányellenes ismerőseimnél. Szinte mindnyájan úgy vélték: az a helyes, ha elmegyünk szavazni. A harmadik Fidesz-kétharmadután, a de facto végleges számokat nézegetve megjegyezhetném némi elégtétellel: én megmondtam. Nem teszem, ehelyett, tanulságlevonó jelleggel újfent kifejteném, miért is bojkottáltam.

Ez most nem a hitvita ideje. Nem megyek bele abba, ki milyen világnézetet követ, ki miért utálja a NER-t, ki milyen okból kívánja Orbán bukását, s ki milyen rendszert építene fel helyette. Nekem is megvan erről a véleményem, ahogy a többieknek is. Most nem ez a lényeg.

Egyetlen kérdést teszek fel: mi az, amely az összes, parlamentbe jutásra esélyes, de legalábbis mérhető támogatással rendelkező ellenzéki pártból és politikusból hiányzik? Egy dolog, amire most jó értelemben, pozitív jelentéssel tekintek: a kiszámíthatatlanság. Mi az, amire Orbán Viktor valamennyi ellenzéki szereplő esetén joggal kalkulálhat, s tudhatja: kiszámíthatóan ezt fogják csinálni? (S be is jött neki.)

Az, hogy bármennyire szidják, diktátorozzák őt, nevezik a rendszerét autokráciának, a választási törvényét diszkriminatívnak, egyenlőtlennek, igazságtalannak és aránytalannak, csalások melegágyának, a végén mind szépen elindulnak a választásokon. A “diktátor”, az autokrata, illiberális NER játékszabályai alapján.

Mi és ki az, ami és aki fájóan hiányzik a magyar politikából? A kiismerhetetlenség faktora. A kiszámíthatatlan figura, akinek nincs veszítenivalója. Vagyis van, de azt is hajlandó kockáztatni, hogy mindent elveszít. Mert szarik a világra. Egész pontosabban: szarik erre a NER-világra, meg arra az ellenzékre is, amely ennek a világnak a szabályait elfogadja.

Olyan ember kellene (kellett volna, fog kelleni a jövőben) ide, aki nem ül le sakkozni azzal, aki a játék közben is percenként írja át, alkalmazza a saját szájízének megfelelően a szabályokat. Hanem felborítja és a képébe vágja a sakktáblát. Hogyan lehetett volna ezt megtenni?

ITT OLVASHATÓ