Szerző: FARKAS ESZTER
2018.04.28.
Nagyon fontos cikk jelent meg pár napja az Indexen, amelyben az akadémiai fizetéseket hasonlítják össze más szektorok jövedelmeivel. Az információ, miszerint akadémiai fizetésből nem lehet megélni nem új, hiszen már az egyetemi jelentkezéskor arra figyelmeztettek minket szüleink, tanáraink, hogy amennyiben bölcsésznek, szociológusnak tanulunk, éhen fogunk halni, vagy jobb esetben mehetünk a McDonald’s-ba sült krumplit árulni.
És ez nagyon nincs így jól. Nem az a baj, hogy az Aldiban dolgozó eladó vagy a BKV-s buszsofőr megkeresi azt a pénzt, amiből kényelemesen meg tud élni, sőt, ez így természetes.
Noha én magam jelenleg az MTA tudományos segédmunkatársaként dolgozom, illetve egyetemi doktori ösztöndíjat kapok, másfél évig Berlinben pultosként kerestem a kenyeremet teljes állásban. És hát (mily meglepő), a fizikai munka ott is csak minimálbéren van megfizetve. Persze meg lehet csípni magasabb fizetést is, de ahhoz vagy sok tapasztalat, vagy német személyigazolvány kell. Nekem természetesen egyik sem volt. Honnan is lehetett volna? Egyetemi diplomákkal felpakolva mentem ki egy olyan munkaerőpiacra, ahol egy kutatói pozícióra körülbelül 200-szoros a túljelentkezés. Pont leszarták (párdon), hogy az évfolyam legjobbjának választották az angol nyelvű mesterszakos szakdolgozatomat az ELTE-n, vagy hogy milyen tevékenységeket végeztem szakkollégistaként. Heti 40 fizikai munkaóra után pedig ugyanolyan rossz érzés számolgatni a boltban, melyik típusú olivaolajat vehetem meg, beülhetek-e vacsorázni a barátaimmal, elmehetek-e koncertre, színházba. Remélem nem kell hangsúlyoznom, miért...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.