Szerző: TAMÁS ERVIN
2018.04.27.
Orbán Viktor tekintélye pártjában 2010 óta folyamatosan nőtt. Hívei körében bálványozzák. Nem tud olyat mondani, tenni, akár az ellenkezőjét is annak, amit a közelmúltban mondott vagy tett, hogy ne magasztalnák, követnék. Negyedik választási győzelme után kétség sem férhet hozzá, hogy számukra ő a nemzet géniusza, akit a látható és a láthatatlan erők újra és újra el akarnak veszejteni, hogy ezzel egyben a hazát is bekebelezzék.
Az a glória, amit hódolói a feje fölé vontak, jelenleg mindentől megóvja őt, s nemzetközi szinten is a legerősebb legitimációjú vezetők közé emelte, igaz, immáron nem a jobbközép, hanem a radikális jobboldal példaképeként. Bázisának földrajzi elhelyezkedésén, iskolázottságán mutatkozik némi változás, de április 8-án a többi közt az a tétel is megdőlt, hogy a kormánypártok támogatottsága nagyjából állandó, jelentős növelésére nincs esély. A vezért körülölelő magnál jóval népesebb az a tábor, amelynek katonái úgy érzik, hogy mindent neki köszönhetnek, maradék politikai, morális kétségüket is elsöpörte az újabb kétharmad, mivel ebben a sportágban csak a szavazat számít. Győzelme tehát megerősített minden gátlástalanul jogszerűvé tett, erőszakos és álnok térfoglalást, eltékozolt milliárdokat, az urambátyám világ visszaköszönését, a karámba terelt és azon belül bőkezű kulturális és médiaapanázst, látványberuházást, az emlékezetpolitika vadhajtásait.
Elfogadottá tett jó és csapnivaló személyi döntéseket, már csak azért is, mert temérdek állás, javadalmazás állt rendelkezésre emberek kiemeléséhez és eltüntetéséhez, egzisztenciális kirekesztés csak azt a néhány dezertőrt érhette, aki látványosan fordított hátat kenyéradóinak.
Ha valaki azt várta, hogy az Orbán-rendszert belülről fogják lebontani, mert kívülről nincs olyan politikai erő, amelyik képes volna rá, súlyosan tévedett. Egyhamar belül sem lesz.
A társadalom kötőszövetei meglazultak, a választótól még a legnyilvánvalóbb srégségen kapott társak is bizalmat kaptak torkolattűz helyett, s ezért ők is leginkább a listavezetőnek és a logisztikának lehetnek hálásak. A főnök megérzései, engesztelhetetlensége, a támadásokra adott vagy éppen válasz nélkül hagyott reakciói utánozhatatlanok, a rajongók maguknak tudják vízióját, indulatát. Okoskodhatnak ellenzői, nem igaz, hogy csak a félelemből épített magának katedrálist.
Lehet persze, hogy alkonyodik, de nekik ez a teljhatalom ácsolta épület az alkonyatnál is szép látványt nyújt.
Azt pedig még Orbán kritikusai is elismerik, hogy nélküle a Fidesz nem volna ugyanaz a Fidesz, ma pedig csapatérdek, hogy minden úgy legyen, ahogy eddig. Ha a főnök azt állítja, hogy Soros György körei az ellenzék számára iszonyatos pénzeket mozgósítottak győzelmük reményében, a bálványimádóknak eszükbe sem jut az a több milliárd forint, amit a kormány költött el leegyszerűsített, hamis, már-már uszító propagandára. Ha a Figyelő-lista ürügyén a főnök azt mondja, hogy ha valaki nem rest pénzt elfogadni külföldiektől, ne legyen rest bevallani sem, meg sem fordul a fejekben, hogy e logika mentén akár a másutt munkát vállalókról is készülhetne ilyen. Bebizonyosodott, hogy a főnök minden szava aranyat ér, bevált, folytatható...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.