ÖT ÉRV A POLGÁRI KONZERVATÍV PÁRT MELLETT

1000 A MI HAZÁNK BLOG
Szerző: HaFr
2018.04.25.

1. 2010 és 2018 között az ellenzék közel azonos összetételben indult három parlamenti választáson, az eredmény mind a három esetben a Fidesz kétharmada lett. Mármost ha valaki ezt negyedszer is ki akarja próbálni, az látványosan nem tanul. Ezt meg lehet tenni, de nem egészséges és ellentétben áll "Magyarország rendbetételének" igényével. Vajon hogyan akarnak itt "rendbe tenni" egy országot olyan pártok, amelyeknek ellenzékben sem sikerül a minimális céltudatos rendet kialakítani maguk körül. Ez nem bon mot, ez nem blikkfang, a kérdés a lehető legkomolyabb, ezért elmondom még egyszer: mit remélhetünk azoktól a pártoktól kormányon, akik ellenzékben is tökéletesen terméketlenek? Ki akarja ezt megkockáztatni? (És akkor még nem beszéltünk arról, hogy 2002 és 2010 között mit produkáltak. Azoktól várjuk, hogy kijavítsák, akik elrontották és azóta sem tanultak?) Úgy látszik, nemcsak az ellenzék programja szűkül Orbán (legalábbis a nyilvánosságban való) elutasítására, de a szavazóiknak is elég az kormányzati felhatalmazásnak, hogy no-Orbán! Mert "bármi jobb lesz". Ez sajnos nem igaz. Inkompetens politikusok és pártok kormányon + Fidesz-hatalom ellenzékben = hosszú évek elhúzódó válsága.

2. A Fideszt ezért a saját térfelén, a jobboldalról kiindulva lehet csak visszaszorítani, amihez jobboldali párt kell, amelyik részben a Fidesz elért eredményein építkezik, részben modernizációs fordulatra ösztönzi a jobboldali gondolkodást, és ezen keresztül lehetővé teszi az elmaradt polgárosodás új körülmények között történő beindítását. Etnicista (azaz a kulturális, politikai, produktív nemzetképtől elszakadó már-már "biológiai" lényeggel operáló) terméketlen, versenyképtelen nacionalizmus helyett modernizációs nacionalizmusban kell gondolkodni. Ugyanez válasz arra a kérdésre is, miért nem alkalmas politikai álláspont a baloldali progresszivizmus: mert Magyarország nem ment át azon a polgári modernizáción, amely az autonómiákra, teljesítmény- és érdemelvűségre, piacra, a kooperatív individualizmusra, a kis közösségekre, a tradíciókra és a sikeres nemzetre alapozva történetileg megelőzte a XX. század utolsó harmadában a Nyugaton elterjedt államias, egyenlőség- és identitáselvű (posztmodern) progresszivizmust. Ami Nyugaton is bírálható -- a progresszivizmus --, az Magyarországon nagyrészt teljesen idegen, kontextuson kívüli, terméketlen, messze túl korai (ha egyáltalán szükség volna rá). Ezért -- különösen a baloldalnak a szocdem tradícióknak már a rendszerváltással megkezdődött, de 2005 körülre végleg beérett megtagadása után -- a (fő)városi progresszívok nem is fognak itt kormányra jutni. Ha bármi értelmeset el akarnak érni, az a polgári modernizáció támogatása lehet, amivel ők is közelebb jutnak a saját elveik érvényesüléséhez. Ami persze nem jelenti azt, hogy mi, konzervatívok, ne harcolnánk ezek ellen, de ők így is akkor jutnak messzebb, ha a mi első lépéseinket, amelyek Magyarország saját képességei alapján történő modernizációjának beindítását célozzák, támogatják. Mi nem kérjük az ő szavazataikat, csak azt, hogy három vesztett választás után lépjenek át az árnyékukon, a törzsi gondolkodáson és az absztrakt ideálok hajszolásán, és kezdjenek el gondolkodni...

ITT OLVASHATÓ