Szerző: KEMÉNY BENCE
2018.04.18.
Honnan, hova?
Horvátország véres polgárháborúból született, a háborús retorikához szokott, etnicista és tekintélyelvű Horvát Demokratikus Közösség (Hrvatska demokratskazajednica, HDZ) kormányzása alatt ment végbe a gazdasági rendszerváltás is. A piaci liberalizációra és az állami tulajdon privatizálására épülő gazdasági átmenet egy, a külföldi működőtőke bevonzására építő gazdasági modellt eredményezett, ami sok helyen az ipar és a termelés (valamint az abban részt vevők) leépüléséhez vezetett.
A szakszervezetek ennek a folyamatnak próbáltak ellenállni, tevékenységüket a privatizáció következményeinek kezelése határozta meg. A posztszocialista térséghez hasonlóan Horvátországban is erősen csökkent a szakszervezeti tagság, de aránya még mindig magasnak számít az európai átlaghoz viszonyítva (még ha ez döntő mértékben nem is jelent aktív részvételt).
A kis tagságra épülő érdek-, és jogvédő szervezetek, NGO-k, a liberális demokrácia alátámasztását próbálták elérni, ami a háború utáni nacionalista ideológiai sivatagban csak délibábként, kiépült intézmények nélkül létezett. Ez a törekvésük nem, vagy csak nagyon ritkán keresztezte a szakszervezetek munkáját, nem alakult ki együttműködés, a viszonyt inkább a kölcsönös bizalmatlanság jellemezte.
Már a 2000-es évek elején voltak elszórt kísérletek, amik ezt próbálták áthidalni, de csak a 2009-es egyetemfoglalások után jött igazi előrelépés. Az ingyenes egyetemi oktatás, és így a szegényebb diákok számára az egyetemi részvétel veszélybe kerülése – ahogy Magyarországon is – azonnali reakciót váltott ki az egyetemi hallgatókból, így megindult a közös javak feletti rendelkezésért folytatott harc egyik új frontja. A privatizációs hullám keserű tapasztalata után a lehetőség, hogy az egyetemi oktatás kiváltsággá válik, még inkább egy platformra terelte a munkásokat és a diákokat.
Horvátország véres polgárháborúból született, a háborús retorikához szokott, etnicista és tekintélyelvű Horvát Demokratikus Közösség (Hrvatska demokratskazajednica, HDZ) kormányzása alatt ment végbe a gazdasági rendszerváltás is. A piaci liberalizációra és az állami tulajdon privatizálására épülő gazdasági átmenet egy, a külföldi működőtőke bevonzására építő gazdasági modellt eredményezett, ami sok helyen az ipar és a termelés (valamint az abban részt vevők) leépüléséhez vezetett.
A szakszervezetek ennek a folyamatnak próbáltak ellenállni, tevékenységüket a privatizáció következményeinek kezelése határozta meg. A posztszocialista térséghez hasonlóan Horvátországban is erősen csökkent a szakszervezeti tagság, de aránya még mindig magasnak számít az európai átlaghoz viszonyítva (még ha ez döntő mértékben nem is jelent aktív részvételt).
A kis tagságra épülő érdek-, és jogvédő szervezetek, NGO-k, a liberális demokrácia alátámasztását próbálták elérni, ami a háború utáni nacionalista ideológiai sivatagban csak délibábként, kiépült intézmények nélkül létezett. Ez a törekvésük nem, vagy csak nagyon ritkán keresztezte a szakszervezetek munkáját, nem alakult ki együttműködés, a viszonyt inkább a kölcsönös bizalmatlanság jellemezte.
Már a 2000-es évek elején voltak elszórt kísérletek, amik ezt próbálták áthidalni, de csak a 2009-es egyetemfoglalások után jött igazi előrelépés. Az ingyenes egyetemi oktatás, és így a szegényebb diákok számára az egyetemi részvétel veszélybe kerülése – ahogy Magyarországon is – azonnali reakciót váltott ki az egyetemi hallgatókból, így megindult a közös javak feletti rendelkezésért folytatott harc egyik új frontja. A privatizációs hullám keserű tapasztalata után a lehetőség, hogy az egyetemi oktatás kiváltsággá válik, még inkább egy platformra terelte a munkásokat és a diákokat.
Az egyetemfoglalók azonban nem csak erre a kérdésre koncentráltak, napirendre vették a munka világával kapcsolatos kérdéseket is, felvették a kapcsolatot szakszervezetekkel, támogató levelekben és személyes látogatásaikkal biztatták a sztrájkoló munkásokat, és a munkásokkal közösen kiadványt adtak ki szociális és munkajogokról...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.