MIRE MEGY EGYMÁSSAL EGY JOBBIKOS ÉS EGY LIBERÁLIS TÜNTETŐ?

ABCÚG BLOG
Szerző: SZUROVECZ ILLÉS
2018.04.21.

A Fidesz újabb kétharmada sosem látott egységbe sodorta a jobbikosokat és a liberálisokat. A múlt szombati tüntetésen egymás mellett vonultak Árpád-sávos, magyar, uniós és néha még szivárványos zászlók is. Leültettünk egymással egy jobbikos és egy liberális tüntetőt, hogy beszéljék meg, mi köti össze őket az Orbán-ellenességen kívül, és vezethet-e bármire ez a furcsa barátkozás. Mindketten a rendszerváltás környékén születtek, és Budapesten élnek. Horváth Zsolt kamaszkora óta jobbikos, tagja volt a Gárdának, és ott volt a szolnoki alapszervezet létrehozói közt is. Kiss Gábor LMP-szavazó, és bár melegként nem szívesen állt volna egy csapat gárdista elé, ma már nem tartja olyan ijesztőnek a Jobbikot. 

Mi volt az első meghatározó politikai élményetek?

Kiss Gábor: Szerintem a 2010-es választás, amin először részt vettem. Nem volt egyértelmű, hogy kire szavazzak, de nem akartam sem MSZP-s, sem fideszes lenni, ezért az LMP-re szavaztam, ami akkoribban kezdett feljönni.

Horváth Zsolt: Nálam ez nem a választásokhoz kötődik. 16-18 éves koromra teszem a nemzeti eszmélésemet, aztán részt is vettem a Jobbik szolnoki alapszervezetének létrehozásában. Tiszta szellemű embereket láttam, szó sem volt nácizmusról, fasizmusról, meg rasszizmusról. Nem valami ellen, hanem valami érdekében jöttünk létre. Aztán az alapszervezeti bázis mesterséges duzzasztásával egyértelművé vált, hogy ebben a szakaszban már nem a minőség, hanem a mennyiség lett az első számú prioritás, ezért kiszálltam. Ettől függetlenül ma is a Jobbik áll hozzám legközelebb, de sok mindenben egyetértek az LMP-vel, és néhány dologban a Momentummal is.

Gábor, nálad megmaradt 2010 óta az LMP-szimpátia?

Gábor: Igen, Szél Bernadett olyan karakter, amilyet nagyon hiányoltam a politikából: asszertív és összeszedett. Listán idén is az LMP-re szavaztam.

Vagyis mindketten olyan pártot választottatok, amilyen 2010 előtt nem volt.

Gábor: Igen, de a szüleim például mindig nagy pártra szavaztak. Összevissza csinálták: amikor apám fideszes volt, anyám MSZP-s, és fordítva. Nem értettem, mit csinálnak, miért nem képesek meglátni az újat, akár a Jobbikot, akár az LMP-t, vagy mást. Nem tudtak megújulni, és szerintem sok mindennek ez a rákfenéje.

Vannak olyan ismerőseitek, akik máshogy gondolkoznak a világról, mint ti? Vannak velük vitáitok?

Zsolt: Nincs sok olyan ember a környezetemben, aki bármit is gondolna a politikáról. Leginkább a reményvesztettséget és az érdektelenséget látom. Azt mondják, itt úgyse lesz semmi, le van osztva minden, kiskirályok vannak...

ITT OLVASHATÓ