Szerző: PRÓKAI ESZTER
2018.04.26.
12 éves gyerekek valószínűleg első igazi vizsgaszituációját jelentette az év eleji felvételi a hatosztályos gimnáziumba. Az, hogy ez kinek hogyan sikerült, április végén derül ki. Az eredeményekre várva édesanyák meséltek arról, szerintük miért nem működik egészségesen a rendszer, hogyan hatott gyerekükre a felvételi és az azt megelőző időszak, és miért nem szép, amit néhány pedagógus csinál az általános iskolát elhagyni készülő diákokkal. Az anyukák, akikkel beszéltünk mind fontosnak tartották elmondani, hogy a gyerekük saját maga kezdeményezte, hogy gimnáziumban szeretné folytatni a felső tagozatot, nem pedig valamilyen szülői nyomásra felvételiztek.
Túl sokat követelnek
Az egyik legelső probléma, amit minden interjúalanyunk említett, hogy az a tudásszint, amit elvárnak a gyerekektől a felvételin, sokszor nincs összhangban a hatodikos tananyagi szinttel. “Van egy erős kontraszelekció az egész folyamatban, azzal, hogy aki nem jár valamelyik gimnázium fizetős előkészítőjére, az jóformán labdába sem rúghat a felvételin. Erre pedig nem nyílik mindenkinek lehetősége, és nem csak a dolog anyagi része miatt. De még az előkészítőn végigült hónapok sem jelentenek garanciát arra, hogy valóban olyat kérnek majd számon a felvételin, amiről már legalább hallott a gyerek” – kezdi egy gyerekpszichológus, aki saját 12 éves gyerekén és annak társain is látta, milyen hatással volt rájuk a felvételi.
Több szülő említette, hogy mennyire nehéz volt a magyar írásbeli első feladata, “egy trükkös feladat”- ahogy egyikük fogalmazott. Szavakat kellett kitalálni szinonimák alapján, egy betű eltéréssel: zárda, járda, gárda. Ezek nem annyira közkeletű szavak, az anyukák szerint ezzel indítani egy dolgozatot eleve sokakat elbátortalanított. “Aki erre érzékenyebb, szorongósabb típus, annak ez eléggé rossz kezdés volt” – mondta egyikük.
“A magyar írásbelin azért veszítettünk rengeteg pontot, mert három olyan feladat is szerepelt benne, amit még nem is tanultak. Nem értem, hogy mi van azoknak a fejében, akik a feladatsorokat összeállítják, de nehéz ezt másképp értékelni, mint kicseszésként” – panaszolta egy másik anyuka, akinek kislánya felvételizett az év elején.
“Tavaly a matek volt túlzóan nehéz, idén a magyarral játszották el ugyanezt. Mintha nem tudnák jól belőni, hogy mi egy hatodikos gyerek átlagos tudásszintje” – mondja a gyerekpszichológus, aki szerint a magas követelmények is a rendszer hibájára mutatnak rá: ha nem lenne ekkora túljelentkezés az egyes, főleg budapesti gimikbe, akkor nem kéne ilyen erős szűrőt tenniük a felvételire. “Sokszor tényleg fél pontokon múlnak a helyek” – teszi hozzá.
Bár az írásbeli feladatok központilag mindenkinek egységesek, arról, hogy szóbelin mit kérnek számon a gyerektől, az egyes gimnáziumok maguk dönthettek. Így fordulhatott elő, hogy míg az egyik helyen valóban a gyerekre voltak kíváncsiak, és inkább beszélgetéssel, ismerkedéssel telt az idő, addig a másik iskolában kőkemény tételhúzás és feleltetés volt. Ez utóbbira a gyerekpszichológusként dolgozó anyuka szerint külön fel kell készíteni a gyereket, hogy lássa: így néz ki egy felvételi, egy vizsga a valóságban. De olyan történetet is hallottunk, amikor az egyik szóbelin megkérdezték a kislánytól, hogy hányadik helyen jelölte meg az adott gimnáziumot, holott a tanárok pontosan tudják, hogy ezt a jogszabály nem engedi tudni a gimnáziumoknak. A tanár ezzel – az érintett kislány anyukája szerint – nemcsak etikátlanul és jogszerűtlenül viselkedett, hanem a gyereket is hazugságra kényszerítette...
Az egyik legelső probléma, amit minden interjúalanyunk említett, hogy az a tudásszint, amit elvárnak a gyerekektől a felvételin, sokszor nincs összhangban a hatodikos tananyagi szinttel. “Van egy erős kontraszelekció az egész folyamatban, azzal, hogy aki nem jár valamelyik gimnázium fizetős előkészítőjére, az jóformán labdába sem rúghat a felvételin. Erre pedig nem nyílik mindenkinek lehetősége, és nem csak a dolog anyagi része miatt. De még az előkészítőn végigült hónapok sem jelentenek garanciát arra, hogy valóban olyat kérnek majd számon a felvételin, amiről már legalább hallott a gyerek” – kezdi egy gyerekpszichológus, aki saját 12 éves gyerekén és annak társain is látta, milyen hatással volt rájuk a felvételi.
Több szülő említette, hogy mennyire nehéz volt a magyar írásbeli első feladata, “egy trükkös feladat”- ahogy egyikük fogalmazott. Szavakat kellett kitalálni szinonimák alapján, egy betű eltéréssel: zárda, járda, gárda. Ezek nem annyira közkeletű szavak, az anyukák szerint ezzel indítani egy dolgozatot eleve sokakat elbátortalanított. “Aki erre érzékenyebb, szorongósabb típus, annak ez eléggé rossz kezdés volt” – mondta egyikük.
“A magyar írásbelin azért veszítettünk rengeteg pontot, mert három olyan feladat is szerepelt benne, amit még nem is tanultak. Nem értem, hogy mi van azoknak a fejében, akik a feladatsorokat összeállítják, de nehéz ezt másképp értékelni, mint kicseszésként” – panaszolta egy másik anyuka, akinek kislánya felvételizett az év elején.
“Tavaly a matek volt túlzóan nehéz, idén a magyarral játszották el ugyanezt. Mintha nem tudnák jól belőni, hogy mi egy hatodikos gyerek átlagos tudásszintje” – mondja a gyerekpszichológus, aki szerint a magas követelmények is a rendszer hibájára mutatnak rá: ha nem lenne ekkora túljelentkezés az egyes, főleg budapesti gimikbe, akkor nem kéne ilyen erős szűrőt tenniük a felvételire. “Sokszor tényleg fél pontokon múlnak a helyek” – teszi hozzá.
Bár az írásbeli feladatok központilag mindenkinek egységesek, arról, hogy szóbelin mit kérnek számon a gyerektől, az egyes gimnáziumok maguk dönthettek. Így fordulhatott elő, hogy míg az egyik helyen valóban a gyerekre voltak kíváncsiak, és inkább beszélgetéssel, ismerkedéssel telt az idő, addig a másik iskolában kőkemény tételhúzás és feleltetés volt. Ez utóbbira a gyerekpszichológusként dolgozó anyuka szerint külön fel kell készíteni a gyereket, hogy lássa: így néz ki egy felvételi, egy vizsga a valóságban. De olyan történetet is hallottunk, amikor az egyik szóbelin megkérdezték a kislánytól, hogy hányadik helyen jelölte meg az adott gimnáziumot, holott a tanárok pontosan tudják, hogy ezt a jogszabály nem engedi tudni a gimnáziumoknak. A tanár ezzel – az érintett kislány anyukája szerint – nemcsak etikátlanul és jogszerűtlenül viselkedett, hanem a gyereket is hazugságra kényszerítette...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.