Szerző: PETHŐ TIBOR
2018.04.08.
Aki ellenünk van, az velük van! – hirdette a szabad demokraták hosszúkás, szalagszerű plakátja 1990 kora tavaszán országszerte. A szlogen egyszerre emlékeztetett két bibliai idézetre és Kádár Jánosnak az innen vett jelszavára („aki nincs ellenünk, az velünk van”). Az SZDSZ legnagyobb riválisa, a Magyar Demokrata Fórum élve a lehetőséggel gyorsan lecsapta a labdát, kijelentve: „Mi nem mások ellen, a nemzetért vagyunk”. Az akkori választási kampány hevessége az ország többségét meglepte, hiszen évtizedek alatt megszokta a Hazafias Népfront jámbor szavazási felhívásait, az elnyűhetetlen 99,7 százalékos győzelmeket.
Az emberek nemcsak meglepődtek, de nem kis részük idegenkedve fogadta a többpárti, „koncért való marakodást”. (Pedig az idei Sorossal, migránsokkal, kémekkel, diverzánsokkal, „szörnyekké” torzított határon túli magyarokkal fenyegetőző kampányhoz képest az 1990-es küzdelem utólag legfeljebb óvodai perpatvarnak tűnhet.) Féltek a bizonytalanságtól is. Érthető módon tehát a leginkább kormányképesnek tűnő erők mögött sorakozott fel a többség: az 1990. március 25-i első fordulóban a magát nyugodt erőként aposztrofáló, konzervatív-népi MDF 24,73 százalékkal éppen csak megelőzte a liberális (és akkor még erős szociáldemokrata vonásokkal is rendelkező) SZDSZ-t (21,39 százalék). ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.