Szerző: LAKNER ZOLTÁN
2018.04.20.
A listás szavazatok csaknem 50 százalékát szerezte meg a Fidesz április 8-án a végleges adatok szerint, az pedig már a választás éjszakáján kiderült, hogy az egyéni választókerületek majdnem felében abszolút többséggel győzött a kormánypárti jelölt.
Az európai országokban példátlanul magas szavazatarány a Fidesz által 2011-ben bevezetett választási rendszer közreműködésével ismét kétharmados többséggé dagadt a parlamentben. Történt mindez magas, 70 százalék körüli részvétel mellett, csak belföldön több mint 2,6 millió választópolgár támogatásával, a külhoniakkal együtt pedig a Fidesz több voksot szerzett, mint 2010-ben.
Ha egy párt három, egymást követő választáson parlamenti többséghez jut, akkor úgynevezett predomináns pártrendszer jön létre. Úgy tűnik, 2018 Magyarországán teljesül a tankönyvi definíció minden kritériuma. Giovanni Sartori olasz politikatudós pártrendszer-tipológiája azonban azt is kiköti, hogy ennek a helyzetnek tiszta versenyben kell előállnia, amikor a politikai folyamatok egyszerűen úgy alakulnak, hogy ugyanaz a párt újra és újra nyer. Arra az esetre, ha nincsenek fair viszonyok, a szereplők nem azonos szabályok szerint küzdenek, Sartori egy másik fogalmat vezetett be, a hegemón pártrendszert, amelyet a nem versengő párttípusok közé sorolt. Ha nem is akarunk definíciós vitákba bonyolódni, annyit azért rögzíthetünk, hogy láthatóan elmozdultunk a hegemón pártrendszer felé...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.