Szerző: KOVÁCS ZOLTÁN
2018.04.20.
Van három megoldandó feladata a magyar kormányzatnak: az egészségügy korszerűsítése, az oktatás színvonalának javítása és a korrupció visszaszorítása. Ha van nemzeti érdek, akkor ezek megoldása biztosan az.
Föntiek ismeretében mihez kezd hatalmas parlamenti fölhatalmazásával a negyedik Orbán-kormány? Nekilát elpusztítani a civil szervezetek számára kellemetlen részét, miközben fél szemmel már az önkormányzatiság maradványait kémleli, hogyan lehetne ezeket is megszüntetni, a korrupció fölszámolása helyett pedig kilenc évvel ezelőtti ügy kerül elő, a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség felülvizsgálati kérelmet nyújt be a Gyurcsány-kormány idején szolgáló egykori titkosszolgálati vezetők ügyében, mert álláspontjuk szerint megkérdőjelezhető a tavaly szeptemberben hozott jogerős ítélet. Mindeközben nem foglalkozik érdemben sem az Olaf-jelentéssel, sem a Kósa Lajos-féle százmilliókkal, meg úgy általában azzal, ami a kormányközeli apparátus számára kellemetlen.
Ez a társaság, élén Orbán Viktorral mára szinte minden olyan értéket fölszámolt, amit a rendszerváltás idején lényegesnek tartott. Azokat, amikért Orbán maga is kiállt – ma már nem vitás: egészen addig, amíg kormányra nem került, mert attól kezdve ezeknek az értékeknek és intézményeknek módszeres lerombolásába kezdett. Első ciklusa idején belefogott a garanciális intézményrendszer szétverésébe, de 2002-es váratlan választási veresége átmenetileg megakadályozta a mélyrehatóbb romboló munkában.
Hanem ami a 2010 utáni nyolc évben történt! Minden olyan intézményt ellehetetlenített, amely a hatalom megosztásának elve szerint korlátozza és ellenőrzi a kormányt, a megmaradó szervezetek tetejére legmegbízhatóbb embereit ültette. Hogy pedig bármit megengedhet magának, és ezt olykor demonstratíve be is mutatja a nagy nyilvánosságnak, az jól érzékelhető volt azon a felvételen, amelyen a kormányfő élvezkedve alázza porig Patyi Andrást, aki amúgy a függetlennek mondott választási szervezet vezetőjeként egy igen ocsmány Orbán-kampányelem miatt pénzbírságot szabott ki. Pontosabban, a vezetése alatt álló szervezet. Hogy ez a társadalom milyen állapotban van, az kiválóan látszik Patyi zavarán, aki a számonkérés miatt utólag a kormányfő jelenlétében sajnálkozik. A néhány másodperces videófelvétel alapján nem deríthető ki pontosan, hogy melyikük van rosszabb mentális és intellektuális állapotban: Orbán vagy Patyi.
A korábbi nyolc év intézményi rombolómunkája után április 9-én a kormányerő tekintete végre a nép felé fordulhatott: most a társadalom még ellenállóképes részét óhajtják betörni. Ma még csak a pártszékház legbelső szobáiban tudható, hogy az önkormányzatiság maradékának leépítése milyen formában történik majd, különös tekintettel Budapestre, ahol a kormánypárt látványos vereséget szenvedett. Gondolom, olyan koponyák dolgoznak most ezen a feladaton, mint Habony vagy Rogán. Régebben kormányzati kérdésekben érdekes volt még Chikán Attila vagy Csaba László véleménye, ők azonban legújabban néhány elhunyt társaságában egy úgynevezett Soros-listán szerepelnek mint az ország ellenségei.
A sajtó nagyjából elintézve. Vannak ugyan még az önálló médiának elemei, ezek működése a kormányzatra igen zavaróan tud hatni, de folyamatos éheztetésük kellőképpen gyengíti őket. Pillanatnyilag a civilek vannak soron: társadalmi beágyazottságuk jelentős, ezek megszüntetése az ország legokosabb emberei – Kósa, Orbán, Kovács és így tovább – szerint múlhatatlan nemzeti érdek. A kétharmados felhatalmazás végre megnyitja a lehetőséget erre is.
Szakszervezet sincs, vagy csak alig, mert jogait már az első Orbán-ciklus idején jelentősen csorbították, itt már csak utómunkálatok vannak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.