Szerző: JÁMBOR ANDRÁS
2018.03.31.
Nem azért akarom, hogy a Fidesz elveszítse a választásokat, hogy adhassak egy pofont, nem akarok megtorlást, nem akarok semmit visszaadni abból, amit én kaptam ebben a 8 évben. Békét akarok, és annak a tapasztalatnak, és ezzel a hosszú magyar 20. századnak a végét, hogy valaki mindig szopni fog.
Forrhatna a vérem, viszkethetne a tenyerem a megnyomorítottakért, a tönkretett országért, az ellopott százmilliárdokért, a megmérgezett társadalomért és az én megmérgezett lelkemért, de egyszerűen nem tudom, és nem is akarom ezt érezni. Én arra vágyok, hogy április 8-án este érjen véget ez a rémálom, legyen ez akkora sokk, ami felébreszti az embereket, és legyen lehetőségem megbocsátani azoknak, akik bocsánatot kérnek.
Persze ez nem jelenti azt, hogy egy új, független igazságszolgáltatásnak nem kell a mostani, és az előző 8 évből átmentett oligarchákkal leszámolnia. De ennek tisztességes jogi úton kell megtörténnie. És persze azt se jelenti ez, hogy folytatódhat az a propaganda, ami gyűlölettel mérgezi ezt a társadalmat. Azt a választások másnapján kell leállítani, örökre.
Én nem vágyok az emberek bosszúvágyát kielégítő kamu elszámoltatásra, nem vágyok akasztásra, nem vágyok bosszúra, és legfőképp nem vágyok megtorlásra.
Békére vágyok, jólétre vágyok, demokráciára vágyok, ami nem csak a hatalmasok demokráciája, hanem a legutolsó borsodi zsákfalué is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.