MAGYARORSZÁG: AZ ILLIBERALIZMUS LABORATÓRIUMA

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: JUHÁSZ ATTILA - KREKÓ PÉTER
2018.04.13.

A 2018-as országgyűlési választás után kijelenthető: Orbán Viktor számára Magyarország az illiberális kormányzás sikeres laboratóriumává vált, amely mintaadó lehet nemcsak a régióban, hanem Európa azon szélsőjobboldali, populista politikusai számára is, akik elsőként siettek gratulálni a magyar miniszterelnöknek. Ebben a politikai berendezkedésben az intézményrendszer és azon belül a választási rendszer a kormányzó Fidesz céljaira szabott, a rendszerszintű korrupció kiapadhatatlan forrást biztosít a hatalmon lévőknek, az ellenzék jórészt eljátssza azt a szerepet, melyet a kormánypárt kioszt rá, a társadalmat feudális jellegű viszonyrendszer szövi át, a választók jelentős részének gondolkodását pedig a hatékony identitáspolitika, az összeesküvés-elméletek és az ellenségképek közvetítésére létrehozott és a kormány által finanszírozott álhírgyártó propagandagépezet formálja. Mindez együttesen alapozta meg a Fidesz újabb választási győzelmét.

Habár esetleges választási csalásokról számos hír látott napvilágot, ezek bizonyítottá válása legfeljebb a Fidesz kétharmados a parlamenti többségét kérdőjelezhetné meg, a párt magabiztos győzelmét aligha. Az eredményt tekintve e cikk írásának idején ismert adatok szerint a Fidesz 364 203 új szavazót szerzett 2014‑hez képest. Mivel az előző négy választás során rendre felülmérték a Fideszt a közvélemény-kutatók, most is arra lehetett számítani, hogy az ismeretlen pártpreferenciájú szavazók végül inkább az ellenzéknek jelentenek tartalékot, de ez végül csak a fővárosra volt igaz, vidéken, főként a falvakban a kormánypárt erősödött, mégpedig nagymértékben, és jellemzően a Jobbik kárára. Ennek legfőbb oka vélhetően a nemzetközi migrációval riogató kampány hatásossága, illetve a Fidesztől való feudális függés rendszerének működése és ennek elfogadása a kisebb településeken. Elsősorban ennek következménye, hogy míg a Jobbik 1 028 257 szavazattal nagyjából a 2014-es támogatottsági szintjén maradt, a balközép pártok pedig szintén a maguk tortájat osztották újra (a 2014-es MSZP–DK–Együtt–PM–MLP-lista és az LMP összesen 1 558 151 szavazatot kapott, 2018-ban az MSZP–Párbeszéd, a DK, az Együtt, az LMP, a Momentum és az MKKP 1 583 440-et, a jelenlegi feldolgozottsági adatok szerint), addig a Fidesz erősödni volt képes nyolc év kormányzás után is. A 2014-es összefogás pártjai gyakorlatilag nyolc százalékkal kevesebb szavazatot voltak képesek szerezni, mint 2014-ben. A baloldali ellenzék 1,6 millió szavazatából ráadásul 272 ezer nem hasznosult a parlamenti mandátumok szempontjából (Momentum, Együtt, MKKP), ez magyarázza, hogy bár a Fidesz 5-tel több egyéni kerületi versenyt vesztett el, mint 2014-ben, pontosan annyi parlamenti mandátumra számíthat.

A választási eredményekből látható az, ami már korábbi kutatásokból is kiderült: a kormánypárt szavazótábora részben lecserélődött. A Fidesz valódi populista párttá vált, immár szavazói összetételét tekintve is. Csökkent a magasabb státuszú, iskolázott, fővárosi fideszesek aránya, ugyanakkor a párt támogatottsága jelentősen nőtt a falvakban, illetve kisvárosokban élő, iskolázatlan, idős szavazók körében. Elsősorban utóbbiakra hatott a kormány migrációs veszélyre leegyszerűsített kampánya, amely magas részvételt és szavazati arányt eredményezett. Ennek következménye az is, hogy a Fidesz egyetlen vidéki választókerületet (Dunaújváros) leszámítva mindenhol maga mögé tudta utasítani a Jobbikot...

ITT OLVASHATÓ