LAPJÁRÁS

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: VÁNCSA ISTVÁN
2018.04.20.

Nemzeti nagyburzsoáziánk a melegpornó tárgykörében kartellezik, erre mutatott rá az OLAF, és erről ír a magyar sajtónak az a része, amely a publikumot a győzelmi mámor lelkesítő napjaiban is további örömhírekkel iparkodik delektálni. A sajtónak ez a része mi vagyunk. Szomorúan állapítjuk meg, hogy az állampárti médiának egyetlen jó szava sincs Garancsi Istvánról és Hernádi Zsoltról, gazdasági életünk azon csúcsfigurái­ról, akikre a csalás elleni hivatal fentebbi megállapítása utal. A pártsajtó, amely egyebek közt arra is hivatott, hogy számunkra zsinórmértékül szolgáljon, nem veszi észre, hogy az OLAF véleménye majdhogynem hízelgő. Az derül ki belőle, hogy a magyar nagyburzsoázia föntebb jelzett kiválóságait és ily módon az illiberális állam egészét is csak hódolat illeti, nem bírálat, és ennek a belátásához elég a történtekre madártávlatból tekintenünk.

A nyolcvan százalékban Hernádi Zsolt tulajdonát képező Gran Private Equity uniós pénzeket fektetett a nem jellemzően valláserkölcsi alapon szerveződő Dating Central Europe Zrt.-be, mely utóbbi pedig hetvenezer euróért vásárolta meg a melegrandi.hu társkereső oldalt. Mire következtethetünk ebből, ha tárgyilagosak vagyunk? Egyértelmű. Felvilágosult gondolkodásmód, tolerancia, elfogulatlanság, liberalizmus, vagyis a poláris ellentéte mindannak, amivel a pártállamot vádolni szokás. Az EU szerint viszont az unió hírneve sérül azáltal, hogy Garancsiék az európai adófizetők pénzét buzioldalak feltőkésítésére fordítják, mármost akkor ki itt a kirekesztő, az előítéletes, a bigott, korlátolt és intoleráns

Ami pedig a kartellezést illeti, az nem egyéb, mint konkurens vállalatoknak az egymás közti verseny korlátozását célzó megállapodása. Vállalkozók, azaz egymásra nem ok nélkül gyanakvó emberi lények egy csoportja akként határoz, hogy a kölcsönös gyilkolászást átmenetileg kooperációval cseréli föl. Nem könnyű döntés, épp ezért fölöttébb tiszteletre méltó, ha mégis megszületik. Etológusok szerint ha majmok indulnának autóbusszal a Duna-kanyarba, Verőcén már egy se volna életben közülük, míg ezzel szemben dicső fajunk egyedei Zebegényig is eljutnak akár, majd épen, egészségesen térnek vissza Budapestre; tágabb értelemben ez az, amit kartellnek nevezünk. A létért való harc átmeneti és részleges felfüggesztése, nem egyéb. Az unió ennek mégse örül, sőt visszaköveteli a pénzének egy hányadát, a magyar állam pedig olyan, hogy visszaadja. Úgy tesz, mintha az OLAF nevű akármicsodát komolyan veendő intézménynek gondolná, pedig dehogy.

Európa csalás elleni hivatalának létezése egy jámbor hiedelmen alapul. A hiedelem abban áll, hogy az intelligensebb állatokhoz hasonlóan az emberi faj példányaiban is munkál az az emóció, amit szégyenérzetnek nevezünk, és ami az egyedet többé-kevésbé visszatartja attól, hogy elkövessen különféle gazságokat, és így fajtársai nyílt megvetését érdemelje ki. Persze az emberek evvel együtt lopnak, csalnak, hazudnak, s ami még rosszabb, némelyik belehugyozik az úszómedencébe, de nem akármikor és nem akárhogyan. Lehetőleg úgy, hogy mások ne nagyon lássák, semmiképp se a partról, és főképp nem az ugrótoronyból. A hiedelem másik eleme, hogy a civilizált ember a kölcsönösen elfogadott játékszabályokat betartja, és másokkal is betartatni iparkodik. Ha tehát jön az OLAF, és bejelenti, hogy a keménytökű magyar legény csalt a pókerben, akkor az érintett fülig pirul, és a többiek becsmérlő pillantásaitól kísérten a sarokba áll. A szankciók pedig akkor se maradhatnak el, ha a keménytökű magyar legény a hatalom azon legmagasabb köreihez tartozik, amelyekre az egyszerű halandó gondolni se mer, pláne nem azután, hogy besötétedett.

Mindez azonban csak addig volt így, amíg Európa játéktermeibe a puszták félázsiainak tekintett népe és e nép teljességgel ázsiai habitusú vezetője be nem vonult. A dunai nagykánság ma már olyan modell, amelyet a világ valamennyi hatalommániás pszichopatája csodál és irigyel, lemásolni viszont képtelen. Nép és vezető egyszeri, megismételhetetlen, orgasztikus egymásra találása, olyan tünemény, amivel a vén Európa semmit nem tud kezdeni. Jöhet ide az OLAF, vizsgálódhat orrvérzésig, megfogalmazhatja az ajánlásait, valamennyit még az elrabolt – vagy ahogy mostanság mondják, elkutatott – pénzekből is visszakaphat, amúgy marad minden a régiben...

ITT OLVASHATÓ