Szerző: Határátkelő / Péter
2018.04.12.
„Nem tudom ki hogyan van vele, de sokunknak nem adatik meg az, hogy már első körben is saját lakhelyet béreljen vagy közel álló személlyel vagy személyekkel lakjon, amikor külföldön kezd új életet, így jön az, hogy bérel egy szobát indulónak.
Ez az adott országban településfüggően eltérő árral és lakótárs mennyiséggel bír. Természetesen, minél többet fizetsz, annál kevesebb a várható a lakótársak száma, viszont első körben ezt se mindenki tudja finanszírozni.
Vegyük példának Londont, ahol nem ritka a 14+ ember is egy házban. Ami angoléknak egy étkező volt, az egy duplaszobának van kialakítva. Ami angolnak nappali volt, az szintén egy duplaszobává alakította át az „élelmes” főbérlő.
Ami angolnak csak egy szoba volt, az kiadva már megint lehet duplaszoba, attól függően, mekkora ágyat sikerül belezsúfolni. :)))
Ahol egy szoba van, ott van több is egy tömegszálláson és ezzel együtt a lakótársak is jelen vannak. Egy idő után előfordulhat, hogy próbálod elkerülni, vagy minimalizálni a kontaktot sokukkal vagy mindegyikkel.
Tömegszállós lakótársak is különfélék lehetnek, ami jó vagy rossz, ez nézőpont kérdése. Előfordulhat, hogy olyanokkal kell együtt élj hosszabb vagy rövidebb ideig, akikkel otthon lehet össze se futnál. Ez lehet pozitív vagy éppen negatív is!
Összességében felszínes a haverkodás tapasztalatom alapján és könnyen 180 fokos fordulatot tud venni, ha a házon belül az érdekek úgy kívánják! Ez mehet mínuszba és pluszba is.
Alábbi gyűjtésem saját vagy közeli ismerősök tapasztalati alapján készült:
Mielőtt belekezdünk, szeretném elmondani, hogy ezt egyfajta iróniának szánom. :) Előfordulhat, hogy nem tetszik neked, hülyeségnek tartod vagy netán te is magadra ismersz (én is, én se voltam/vagyok tökéletes lakótárs ;) vagy éppen az is, hogy bármilyen hasonlóság a valósággal, csak a véletlen műve! :))))...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.