KÖTÉLTÁNCOS SHAKESPEARE - DANIEL KEHLMANN SZERINT A HAMIS HÍR ŐSI DOLOG

168 ÓRA ONLINE
Szerző: DÉSI ANDRÁS
2018.04.29.

Csúfot űz mindenkiből, pórnépből és királyból egyaránt. Nem ismer határokat és nincsenek skrupulusai. Zseniális kötéltáncos, a műfaj Shakespeare-je. Ma biztosan tévésztár lenne. Így jellemzi Daniel Kehlmann legújabb regényének, a harmincéves háború (1618–1648) idején játszódó Tyllnek a címadó főszereplőjét. A Budapesti Könyvfesztiválon vendégeskedő világhírű német-osztrák írótól először azt kérdeztük, hogy az elmúlt egy év németországi eseményei adnak-e elég témát egy regényhez, és a nagy mozgásgörbét bemutató volt szocdem pártelnök-kancellárjelöltben, Martin Schulzban látja-e egy tragikomédia főhősét.

– A komédia iránt fogékony íróként azt tudom mondani – válaszolta Daniel Kehlmann –, hogy Martin Schulz valóban sokoldalú egyéniség. Komoly benyomást kelt az emberben, de ugyanakkor rengeteg esendőség és ügyetlenség is van benne. Ami a 2017-es Bundestag-választást és a kormánykoalíció-kötést kísérő tragikomikus fordulatokat illeti, nem gondoltam arra, hogy ebből regényt írjak. Viszont remek 21. századi Bel Amit lehetne írni egy ifjú amerikai republikánus karrierjéről, ehhez azonban amerikai írónak kellene lennem.

– Ön néhány éve New Yorkban él, de még mielőtt Amerikáról beszélgetnénk: miként látja kívülről Németországot?

Németország sokat változott, mégpedig elsősorban azzal, hogy az Alternatíva Németországért (AfD) lett a legnagyobb ellenzéki erő. Hasonló folyamatokat már átéltem Ausztriában, ahol felnőttem. A kilencvenes években közvetlen közelről láthattam a Jörg Haider vezette Szabadságpárt (FPÖ) felemelkedését. Németországban ugyan még a kezdeti időszakban vagyunk, de a mechanizmusok visszaköszönnek. Egyre több politikai szereplő közeledik az AfD-hez, egyre gyakrabban hangzanak el olyanok, amilyeneket korábban nyilvánosan nem mertek mondani. Azt gondolom, hogy ez csak egyre erősödni fog.

– És mit tapasztal New Yorkban? Gondolom, ott nem igazán találkozik Donald Trump Amerikájával.

– Igen, ez valóban így van. Viszont gyerekfejjel Ausztriában sem találkoztam FPÖ-szavazóval. A miliők Amerikában is élesen elkülönülnek egymástól, de kétségtelen, hogy Trump árnyéka mindenre rávetül. S persze mindennap szembesülök azzal, hogy milyen ember vezeti az Egyesült Államokat. Trump hívei néha kísértetként felbukkannak. A Central Parkban például, a Trumpot megjelenítő Julius Caesar-dráma előadásán. A tüntetésük azonban annyira szánalmasra sikeredett! Mint egy rakás szerencsétlenség, úgy álltak ott a darab műsorról való törlését követelő transzparenseikkel. Azért is nevetségesek voltak, mert épp az utolsó előadásra jöttek el. Néha persze belefutok Trump-hívekbe, s ezek az udvarias hangú beszélgetések végül mindig a rasszizmusig vezetnek. Ezek az emberek egész egyszerűn nem tudták elviselni, hogy Amerikának nyolc évig fekete bőrű elnöke volt. S amikor ide lyukadunk ki, olyan undor fog el, hogy jó ideig elegem lesz az ilyen beszélgetésekből...

ITT OLVASHATÓ