Szerző: CSENGEL KARINA
2018.04.21.
A tavalyi eredmények átlagpontszáma ugyan nem mutat kirívóan rosszabb vagy jobb teljesítményt,
az tisztán látszik, hogy még mindig nagy a különbség a falusi és fővárosi iskolák, a szakközépiskolák és gimnáziumok, illetve a hat-és nyolc évfolyamos gimnáziumok és az általános iskolák tanulói között.
A területi különbségeket települések, megyék és régiók szerint vizsgálták. A legrosszabb eredményeket az észak-magyarországi és az észak-alföldi diákok, illetve a községekben élők produkálták, a legmagasabb pontszámot pedig a budapesti diákok szerezték. Az Oktatási Hivatal (OH) szerint ez azzal magyarázható, hogy
“a településtípusok eltérő szociális-gazdasági összetétele és a szelekció miatt bizonyos képzési formák, településtípusok tanulói eleve más képességekkel, előzetes tudással és motivációval rendelkeznek.”
Ehhez adódik még hozzá az úgynevezett családi háttér-index, ami szintén azt igazolja, hogy minél előnyösebb családi háttérrel rendelkezik egy diák, átlagosan annál jobb eredményeket képes elérni.
Az iskolatípusok még nagyobb szakadékot mutatnak diák és diák között: a hat- és nyolc évfolyamos gimnáiumok tanulói 160-175 ponttal jobb átlageredményt értek el, mint az általános iskolában tanuló kortársaik, ez az előny pedig a tizedik évfolyamban is meghatározó, ők ugyanis jobb eredményeket értek el a négyosztályos gimnáziumok tanulóinál is – a szakközépiskolákról nem is beszélve. Az OH szerint azért ilyen szembetűnő a különbség, mert a hat-és nyolcosztályos gimnáziumokba komoly rostán keresztül juthatnak be a tanulók.
A szakközépiskolákban a legrosszabb a helyzet. Miután az állam átalakította a szakképzést, a szakképző intézményekben nagyon alacsony lett a közismereti órák száma:...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.