Szerző: KERÉKGYÁRTÓ ISTVÁN
2018.04.25.
Bíztunk benne, hogy Marci majd mindig megússza, hogy minden vackot fölzabál a földről, és abban is, hogy győz a józan ész és a tisztesség a mohóság és az árulás felett. De nem.
A választás előtti napon elpusztult Marci, a négyéves sárga labradorunk. Szép volt, mint az első tavaszi nap, okos, mint egy ókori bölcs, szelíd, mint egy buddhista szerzetes, és kedves, mint a kisgyerek mosolya. Mérgezés, mondták az orvosok, néhány óra alatt szörnyű görcsöktől gyötörve ment el.
Valami idegméreg, valószínű a klímaváltozás miatt – sok meleg és nagy páratartalom – az egyre gyakrabban megjelenő aflatoxin vihette el, amit egy penészgomba termel dióban, mogyoróban, kukoricában.
Marci a tavalyi, hullott diót szedegette föl a fa alól órákon keresztül. Mi akkor nem tudtuk, hogy ez veszélyes lehet, fene a gusztusát, mondogattuk, de nem igen próbáltuk lebeszélni a mohó falásról.
Aztán kisírt szemmel elmentünk másnap választani, és ahogy korábban nem tudtunk az aflatoxinról, arról sem tudtunk, hogy miféle mérgeket csempésztek a választási informatikába és az ellenzékieknek hazudott pártok árulásait is csak sejtettük, csupán éjjel jöttünk rá a feleségemmel, hogy nemcsak a kutyánkat vesztettük el, hanem az álmainkat is.
Aztán kisírt szemmel elmentünk másnap választani, és ahogy korábban nem tudtunk az aflatoxinról, arról sem tudtunk, hogy miféle mérgeket csempésztek a választási informatikába és az ellenzékieknek hazudott pártok árulásait is csak sejtettük, csupán éjjel jöttünk rá a feleségemmel, hogy nemcsak a kutyánkat vesztettük el, hanem az álmainkat is.
A kormánypárt és néhány velük szövetkezett ellenzéki vezető ölte meg a reményeinket, mely szerint hazánk végre visszafordul a keleti útról, és visszatér Európába...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.